1Ítélethirdetés Babilóniára, melyet Jesaja, Amóc fia látott.
2Kopár hegyen emeljetek zászlót, kiáltsatok nekik nagy hangon; intsetek kézzel, hogy jöjjenek be a fejedelmi ajtókon.
3Én kirendeltem avatottjaimat, és meghívtam hőseimet [haragomra, büszke ujjongóimat]:
4hallga, morajlás a hegyeken, mintha sok nép volna! Hallga, zúdulás a királyságoknak, egybegyűlt nemzeteknek: a Seregek Ura szemlét tart háborús serege felett.
5Jönnek messze földről, az ég határáról: az Úr és haragja eszközei, elpusztítani az egész földet.
6Jajgassatok, mert közel az Úr napja; oly pusztítás jön a Mindenhatótól!
7Úgyhogy minden kéz ellankad, és minden emberszív megolvad,
8és megijednek. Kínok és fájdalmak fogják el őket, mint a szülő nő, vonaglanak; ki-ki megdöbben felebarátján, lángorcák lesznek orcáik.
9Íme, az Úr napja jön kegyetlenül, és indulat és harag heve; pusztasággá tenni a földet, és bűnöseit kipusztítani róla.
10Mert az ég csillagai és csillagzatai nem ragyogtatják világosságukat; sötét lesz a nap, mikor fölkel, és a hold nem ragyogtatja világosságát:
11és meglátogatom a földkerekén gonoszságát, és a hitetleneken bűnösségüket; és véget vetek a kevélyek kevélységének, és az erőszakosok gőgjét megalázom.
12Drágábbá teszem a halandót a tiszta aranynál, és az embert Ofir aranyánál:
13[Ezért az egeket megrengetem, és megindul a föld helyéről, a Seregek Urának indulatán, és haragja hevének napján.]
14és olyan lesz, mint a megriadt őz, és mint a juh, melynek nincs, ki beterelje; és megfordulnak, ki-ki a maga népéhez, és ki-ki a maga országába menekül:
15akit előtalálnak, mind keresztülszúrják, és akit megkapnak, mind kard által esik el.
16És csecsemőik szétzúzatnak szemeik előtt; kifosztatnak házaik és nőik meggyaláztatnak:
17íme én feltámasztom ellenük a médeket, akik ezüsttel nem gondolnak és aranyban nem gyönyörködnek:
18és íjjak zúznak szét ifjakat; és méhgyümölcsének nem irgalmaznak, és fiakon nem könyörül szemük.
19És olyan lesz Babilon, királyságok dísze, káldok büszke dicsekedése; mint mikor felforgatta az Isten Szodomát és Gomorát.
20Nem szállják meg soha örökké, és nem lakják nemzedékről nemzedékre; és arab nem üt ott sátort, és pásztorok nem deleltetnek ott.
21Hanem pusztai vadak delelnek ott, és baglyokkal lesznek tele házaik; és struccok laknak ott, és manók táncolnak ott.
22És üvöltők szólalnak meg palotáikban, és sakálok kéjlakaikban; éspedig közel van eljövetelének ideje, és napjai nem halasztódnak.