Isaiah 13
1 Ítélethirdetés Babilóniára, melyet Jesaja, Amóc fia látott.
2 Kopár hegyen emeljetek zászlót, kiáltsatok nekik nagy hangon; intsetek kézzel, hogy jöjjenek be a fejedelmi ajtókon.
3 Én kirendeltem avatottjaimat, és meghívtam hőseimet [haragomra, büszke ujjongóimat]:
4 hallga, morajlás a hegyeken, mintha sok nép volna! Hallga, zúdulás a királyságoknak, egybegyűlt nemzeteknek: a Seregek Ura szemlét tart háborús serege felett.
5 Jönnek messze földről, az ég határáról: az Úr és haragja eszközei, elpusztítani az egész földet.
6 Jajgassatok, mert közel az Úr napja; oly pusztítás jön a Mindenhatótól!
7 Úgyhogy minden kéz ellankad, és minden emberszív megolvad,
8 és megijednek. Kínok és fájdalmak fogják el őket, mint a szülő nő, vonaglanak; ki-ki megdöbben felebarátján, lángorcák lesznek orcáik.
9 Íme, az Úr napja jön kegyetlenül, és indulat és harag heve; pusztasággá tenni a földet, és bűnöseit kipusztítani róla.
10 Mert az ég csillagai és csillagzatai nem ragyogtatják világosságukat; sötét lesz a nap, mikor fölkel, és a hold nem ragyogtatja világosságát:
11 és meglátogatom a földkerekén gonoszságát, és a hitetleneken bűnösségüket; és véget vetek a kevélyek kevélységének, és az erőszakosok gőgjét megalázom.
12 Drágábbá teszem a halandót a tiszta aranynál, és az embert Ofir aranyánál:
13 [Ezért az egeket megrengetem, és megindul a föld helyéről, a Seregek Urának indulatán, és haragja hevének napján.]
14 és olyan lesz, mint a megriadt őz, és mint a juh, melynek nincs, ki beterelje; és megfordulnak, ki-ki a maga népéhez, és ki-ki a maga országába menekül:
15 akit előtalálnak, mind keresztülszúrják, és akit megkapnak, mind kard által esik el.
16 És csecsemőik szétzúzatnak szemeik előtt; kifosztatnak házaik és nőik meggyaláztatnak:
17 íme én feltámasztom ellenük a médeket, akik ezüsttel nem gondolnak és aranyban nem gyönyörködnek:
18 és íjjak zúznak szét ifjakat; és méhgyümölcsének nem irgalmaznak, és fiakon nem könyörül szemük.
19 És olyan lesz Babilon, királyságok dísze, káldok büszke dicsekedése; mint mikor felforgatta az Isten Szodomát és Gomorát.
20 Nem szállják meg soha örökké, és nem lakják nemzedékről nemzedékre; és arab nem üt ott sátort, és pásztorok nem deleltetnek ott.
21 Hanem pusztai vadak delelnek ott, és baglyokkal lesznek tele házaik; és struccok laknak ott, és manók táncolnak ott.
22 És üvöltők szólalnak meg palotáikban, és sakálok kéjlakaikban; éspedig közel van eljövetelének ideje, és napjai nem halasztódnak.