1Jaj, a zizegő szárnyak országa, mely Szerecsenország folyamain túl van!
2mely követeket küld a tengerre, gyékény sajkákon víz szinére,
3Menjetek, könnyű követek, egy nyúlánk és sima néphez. Egy néphez, mely félelmetes innen s tova; a parancs-parancs és eltiprás nemzetéhez, melynek folyamok hasítják országát.Világ minden lakója, és honi lakosok: mikor a hegyeken zászlót emelnek, nézzétek, és mikor megfújják a kÚrtöt, halljátok!
4Mert így mondta nekem az Úr: Hadd szemléljem csendben helyemen: mint süt a fény a világosságon, mily sűrű a harmat aratási hőben.
5Mert aratás előtt, mikor bevégződik a sarjadás, és érő bogyóvá lesz a virág: majd levágja a vesszőket szőlőmetsző késekkel, és a hajtásokat eltávolítja, levágja.
6Ott hagyatnak együtt a hegyi keselyűknek és a mezei vadaknak; és rajtuk nyaral a keselyű, és a mezei vad mind rajtuk telel.
7Abban az időben ajándékot visznek a Seregek Urának egy nyúlánk és sima néptől és innen s tova félelmetes néptől; a parancs-parancs és eltiprás nemzetétől, melynek folyamok hasítják országát, a Seregek Ura nevének helyére, Cion hegyére.