1Térj meg, Izráel [Urad Istenedhez], mert elbuktál bűnödben;
2vegyetek magatokkal szavakat, és térjetek meg az Úrhoz, mondjátok neki; Minden bűnt engedj el és fogadj el jót, mert fizetni akarunk tulkokkal, ajkainkkal.
3Asszíria nem tart meg minket, lóra nem ülünk, és nem mondjuk többé: „Istenünk!\ kezeink csinálmányának; mert benned talál kegyelmet az árva.
4Meggyógyítom elpártolásukat, szeretem őket önként; mert visszatért tőle haragom.
5Olyan leszek Izráelnek, mint a harmat; virágzik, mint a liliom. [És gyökeret ver, mint a Libánon,
6terjednek hajtásai; és oly dicsősége lesz, mint az olajfának, és olyan illata, mint a Libánonnak.
7Visszatérnek az árnyékában lakók, gabonát termelnek; és virágoznak, mint a szőlőtő, és olyan híre lesz, mint a Libánon borának.]
8Efraim: „Mi közöm van nekem tovább a bálványokhoz?\ Én meghallgattam és szemmel tartom őt, én olyan vagyok, mint a zöldellő ciprus, gyümölcsödet tőlem nyerted.
9Ki bölcs, hogy értse ezeket; értelmes, hogy belássa ezeket? Mert egyenesek az Úrnak útai; és az igazak járnak azokon, a bűnösök pedig elbuknak rajtuk.