Joel 1
1 Az Úr szava, mely lett Jóelhez, Petuél fiához.
2 Halljátok meg ezt, ti vének, és figyeljetek ország lakói mind! Történt-e ilyen napjaitokban, vagy atyáitok napjaiban?
3 Róla fiaitoknak beszéljetek, és fiaitok fiainak, és az ő fiaik a másik nemzedéknek:
4 Amit a szöcske meghagyott, megette a sáska, és amit a sáska meghagyott, megette a prücsök, és amit a prücsök meghagyott, megette a tücsök.
5 Ébredjetek fel, részegek, és sírjatok, és jajgassatok, borivók, mindnyájan a mustért, mert kivágatott szátokból.
6 Mert nép szállt fel országomra, hatalmas és számtalan. Fogai oroszlánfogak, és nőoroszlán-zápfogai vannak:
7 pusztasággá tette szőlőmet, és fügefámat szilánkká hántotta hántván, és elhányta, fehérek venyigéi.
8 Jajongj, mint ifjúsága uráért zsákba öltözött hajadon;
9 kivágatott étel- és italáldozat az Úrnak házából; gyászolnak a papok, az Úr szolgái.
10 Mező elpusztult, gyászolt a talaj; mert a gabona elpusztult, must szégyent vallott, olaj elhervadt.
11 Szántóvetők szégyent vallottak, szőlőművesek jajgatnak, búza és árpa miatt, mert elveszett a mező aratása.
12 A szőlő szégyent vallott, és a füge elhervadt; gránátalma, pálma is, meg alma, a mező fái mind elszáradtak. Bizony szégyent vallott az öröm az emberfiak előtt.
13 Öltsetek gyászt és gyászoljatok, papok, jajgassatok, oltár szolgái; jertek, háljatok a zsákruhákban, Istenem szolgái; mert megvonatott Istenetek házától étel- és italáldozat.
14 Szenteljetek böjtöt, hirdessetek gyülekezést, gyűjtsetek véneket, az ország minden lakosát, az Úrnak, Isteneteknek házába; és kiáltsatok az Úrhoz.
15 Jaj azon a napon! mert közel van az Úr napja, és mint pusztulás jön a Mindenhatótól.
16 Nemde szemeink előtt vágatott ki az étel; Istenünk házából öröm és vigasság?
17 Elkorhadtak a vetőmagvak hantjaik alatt; magtárak elpusztultak, csűrök összedőltek, mert szégyent vallott a gabona.
18 Mint nyög a barom, szédelegnek a marhanyájak; mert nincs nekik legelőjük, a juhnyájak is lakolnak.
19 Hozzád kiáltok, Uram, mert tűz ette meg a sivatag gyepűit, és láng égette le a mező minden fáját.
20 A mező barmai is hozzád sóvárognak; mert kiszáradtak a vizek medrei, és tűz ette meg a sivatag gyepűit.