Hosea 13
1 Ha szólt Efraim, rettegés... Felemelkedett ő Izráelben; de vétkezett a Baállal, és meghalt.
2 És most folytatják a vétkezést; és csinálnak maguknak öntött képeket. Ezüstjükből a maguk esze szerint bálványokat, egészen mesteremberek csinálmányát. [Ezekre mondják ők: Emberáldozók, akik borjúkat csókolnak.]
3 Ezért olyanok lesznek, mint a reggeli felhő [és mint a korán elmenő harmat]; mint a polyva, mely a szérűről sodródik el, és mint a füst az ablakból.
4 Mert én, az Úr vagyok a te Istened [Egyiptom földjétől fogva], és Istent kívülem nem ismersz, és Megtartó nincs kívülem.
5 Én legeltettelek a sivatagban, aszályok országában.
6 Amint legelőjük lett, hát elteltek, elteltek és felfuvalkodott a szívük. Ezért elfelejtettek engem,
7 olyan lettem tehát nekik, mint oroszlán, mint párduc, az úton leskelődöm.
8 Rájuk rontok, mint kölykevesztett medve, és széthasítom szívük burkát; és megeszem őket ott, mint oroszlán. Mezei vad koncolja fel őket…
9 Megrontottak téged, Izráel, bizony általam, segítséged által!
10 Hol van hát királyod, hogy megtartson minden városodban? és bíráid, akikről azt mondtad: Adj nekem királyt és fejedelmeket!
11 Adok neked királyt haragomban, és elveszem felindulásomban.
12 Be van kötve Efraim bűne, el van téve vétke.
13 Szülő nő fájdalmai jönnek rá; ő nem-bölcs fiú, mert idején nem áll a fiak résébe.
14 Alvilág kezéből váltsam ki; halálból váltsam meg? Hol van dögvészed, oh halál; hol van pestised, alvilág? Bánat el van rejtve szemeim elől.
15 Ha ő a testvérek között gyümölcsözik, keleti szél jön: az Úr szele a sivatagból feltámad, és megszégyenül forrása és kiszárad kútfeje; az elrabol kincset, minden drága edényt.
16 Meglakol Samária, mert ellenszegült Istenének. Kard által esnek el, csecsemői szétzúzatnak, viselősei felhasíttatnak.