1Ezért elhagyván a Krisztusról szóló elemi tanítást, térjünk a tökéletességre; és ne vessünk újból alapot a holt cselekedetekből való megtéréssel, és az Istenben való hittel,
2keresztségekről szóló tanítással, kézrátétellel, halottak feltámadásával és az örök ítélettel.
3Ezt meg is tesszük, ha az Isten megengedi.
4Mert lehetetlen, hogy akik egyszer megvilágosíttattak, és megízlelték a mennyei ajándékot, és részesei lettek a Szentléleknek,
5és megízlelték Istennek jó beszédét és a jövendő világ erőit,
6és elesnek, ismét megújuljanak megtérésre, újból megfeszítvén önmaguknak az Isten Fiát, és kipellengérezvén.
7Mert a föld, mely a gyakorta rászállott esőt beissza, és azoknak alkalmas növényt terem, akikért műveltetik is, áldást vesz az Istentől;
8de amelyik tövist és bojtorjánt terem, az megbízhatatlan és átokhoz van közel, melynek vége megégetés.
9Felőletek azonban, szeretteim, jobb és az üdvösséghez közel való dolgokról vagyunk meggyőződve, ha így beszélünk is.
10Mert nem igazságtalan az Isten, hogy elfelejtse a ti cselekedeteteket, és annak a szeretetnek fáradozását, melyet tanúsítottatok az ő neve iránt, mikor a szenteknek szolgáltatok és szolgáltok.
11Kívánjuk pedig, hogy közületek minden egyes ugyanazt a buzgóságot tanúsítsa a reménységnek teljes bizonyossága iránt mindvégig;
12hogy ne legyetek restek, hanem utánzói azoknak, akik hit és hosszútűrés által öröklik az ígéreteket.
13Mert az Isten, mikor ígéretet tett Ábrahámnak, mivelhogy senkire nagyobbra nem esküdhetett, önmagára esküdött,
14mondván: Bizony megáldván megáldalak téged, és megsokasítván megsokasítlak téged.
15Így várt ő aztán tÚrelmesen és nyerte meg az ígéretet.
16Mert az emberek a nagyobbra esküsznek, és náluk minden ellentmondáson túl való megerősítésre szolgál az eskü.
17Minélfogva az Isten bővebben meg akarván mutatni az ígéret örököseinek az ő tanácsának változhatatlanságát, esküvel lépett közbe,
18hogy két megváltozhatatlan tény által, melyekben lehetetlen dolog, hogy az Isten hazudjék, erős vigasztalásunk legyen nekünk, akik abban találtunk menedéket, hogy ragaszkodjunk az előttünk levő reménységhez.
19Mely a mi lelkünknek mintegy bátorságos és erős horgonya, mely beljebb hatol a kárpitnál,
20ahova útnyitóul bement érettünk Jézus, ki Melkisédek rendje szerint örökkévaló főpappá lett.