Hebrews 6
1 Ezért elhagyván a Krisztusról szóló elemi tanítást, térjünk a tökéletességre; és ne vessünk újból alapot a holt cselekedetekből való megtéréssel, és az Istenben való hittel,
2 keresztségekről szóló tanítással, kézrátétellel, halottak feltámadásával és az örök ítélettel.
3 Ezt meg is tesszük, ha az Isten megengedi.
4 Mert lehetetlen, hogy akik egyszer megvilágosíttattak, és megízlelték a mennyei ajándékot, és részesei lettek a Szentléleknek,
5 és megízlelték Istennek jó beszédét és a jövendő világ erőit,
6 és elesnek, ismét megújuljanak megtérésre, újból megfeszítvén önmaguknak az Isten Fiát, és kipellengérezvén.
7 Mert a föld, mely a gyakorta rászállott esőt beissza, és azoknak alkalmas növényt terem, akikért műveltetik is, áldást vesz az Istentől;
8 de amelyik tövist és bojtorjánt terem, az megbízhatatlan és átokhoz van közel, melynek vége megégetés.
9 Felőletek azonban, szeretteim, jobb és az üdvösséghez közel való dolgokról vagyunk meggyőződve, ha így beszélünk is.
10 Mert nem igazságtalan az Isten, hogy elfelejtse a ti cselekedeteteket, és annak a szeretetnek fáradozását, melyet tanúsítottatok az ő neve iránt, mikor a szenteknek szolgáltatok és szolgáltok.
11 Kívánjuk pedig, hogy közületek minden egyes ugyanazt a buzgóságot tanúsítsa a reménységnek teljes bizonyossága iránt mindvégig;
12 hogy ne legyetek restek, hanem utánzói azoknak, akik hit és hosszútűrés által öröklik az ígéreteket.
13 Mert az Isten, mikor ígéretet tett Ábrahámnak, mivelhogy senkire nagyobbra nem esküdhetett, önmagára esküdött,
14 mondván: Bizony megáldván megáldalak téged, és megsokasítván megsokasítlak téged.
15 Így várt ő aztán tÚrelmesen és nyerte meg az ígéretet.
16 Mert az emberek a nagyobbra esküsznek, és náluk minden ellentmondáson túl való megerősítésre szolgál az eskü.
17 Minélfogva az Isten bővebben meg akarván mutatni az ígéret örököseinek az ő tanácsának változhatatlanságát, esküvel lépett közbe,
18 hogy két megváltozhatatlan tény által, melyekben lehetetlen dolog, hogy az Isten hazudjék, erős vigasztalásunk legyen nekünk, akik abban találtunk menedéket, hogy ragaszkodjunk az előttünk levő reménységhez.
19 Mely a mi lelkünknek mintegy bátorságos és erős horgonya, mely beljebb hatol a kárpitnál,
20 ahova útnyitóul bement érettünk Jézus, ki Melkisédek rendje szerint örökkévaló főpappá lett.