Hebrews 5
1 Mert minden főpap, aki emberek közül vétetvén emberekért állíttatik be az Isten előtt való dolgokra, hogy ajándékokat és áldozatokat vigyen a bűnökért,
2 elnézéssel tud lenni a tudatlanok és tévelygők iránt, mivel ő maga is gyarlóságokkal van körülvéve;
3 ezért köteles is, mint a népért, úgy önmagáért is bűnért való áldozatot bemutatni.
4 És nem veszi önmagától bárki ezt a tisztességet, hanem akit az Isten elhív, miképpen Áront is.
5 Így Krisztus sem maga dicsőítette meg magát azzal, hogy főpappá lett, hanem az, aki azt mondta neki: Én Fiam vagy te, én ma szültelek téged.
6 Mint másutt is mondja: Te örökkévaló pap vagy Melkisédek rendje szerint.
7 Aki az ő testének napjaiban, mikor nagy kiáltással és könyörgéssel való könyörgéseket és imádkozásokat vitt az elé, akinek van hatalma megszabadítani a halálból, és istenfélelménél fogva meghallgattatott,
8 jóllehet Fiú, azokból, amiket szenvedett, megtanulta az engedelmességet.
9 És miután tökéletességre jutott, örök üdvösség szerzője lett mindazoknak, akik neki engedelmeskednek;
10 és Istentől Melkisédek rendje szerint való főpapnak neveztetett.
11 Kiről nekünk sok mondanivalónk van, amit nehéz megmagyarázni, mivelhogy restekké lettetek a hallásban.
12 Hiszen bár az időkhöz képest tanítóknak kellene lennetek, ismét arra van szükségetek, hogy valaki az Isten beszédeinek kezdő elemeire tanítson benneteket; és olyanokká lettetek, akiknek tejre van szükségetek és nem kemény ételre.
13 Mert mindaz, aki tejjel él, járatlan az igazság beszédében, mert kisded.
14 A teljeskorúaknak pedig a szilárd étel való, akiknek érzékei a szokás által be vannak gyakorolva a jó és rossz megkülönböztetésére.