Bible

1 Nagyon óvakodjunk tehát attól, hogy bár hátravan az ő nyugodalmába való bemenetel ígérete, valaki közületek azt higgye, hogy ő kimaradt. 2 Hiszen mi is vettük az örömhírt, mint azok; de azoknak nem használt a hallott ige, mert nem nőtt össze hit által a hallgatókkal. 3 Hanem mi, akik hívőkké lettünk, bemegyünk a nyugodalomba, úgy, amint mondotta: Megesküdtem haragomban, hogy nem mennek be az én nyugodalmamba; noha munkái a világ megalapításakor megtörténtek. 4 Mert így szólt valahol a hetedik napról: És megnyugodott Isten a hetedik napon minden munkájától; 5 itt meg viszont: nem mennek be az én nyugodalmamba. 6 Mivel tehát hátravan, hogy valakik bemenjenek abba, és akikhez először szólt az örömhír, azok nem mentek be engedetlenségből, 7 ismét határoz egy napot, „mát\, mint Dávidban mondja, annyi idő múlva; mint az imént mondatott: Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek szíveiteket. 8 Bizonyára, ha Józsué nyugodalomba helyezte volna őket, nem szólt volna ezek után más napról: 9 eszerint hátravan egy szombati ünnep az Isten népének. 10 Mert aki bement az ő nyugodalmába, az is megnyugodott az ő cselekedeteitől, mint Isten a magáéitól. 11 Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugodalomba, hogy valaki az engedetlenségnek ugyanabba a példájába ne essék. 12 Mert az Isten igéje élő és ható, és élesebb minden kétélű kardnál, és elhat a lélek és szellem, ízek és velők megosztásáig, és megítéli a szív gondolatait és indulatait; 13 és nincs oly teremtmény, mely nyilvánvaló ne volna őelőtte; sőt minden meztelen és leplezetlen annak szemei előtt, akivel nekünk dolgunk van. 14 Mivelhogy tehát nagy főpapunk van, ki az egeket általhatotta, Jézus, az Istennek fia, tartsuk meg e vallástételt. 15 Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna velünk érezni gyengeségeinkben, hanem olyan, aki mindenben megkísértetett hasonlatosképpen, a bűnt kivéve. 16 Járuljunk tehát bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk alkalmas időben való segítségül.