1Amiért is, szent atyafiak, mennyei elhívás részesei, figyelmezzetek arra a küldöttre és főpapra, akit mi vallunk, Krisztus Jézusra;
2ki hű ahhoz, aki őt rendelte, mint Mózes is az ő egész házában.
3Mert ez nagyobb dicsőségre tétetett méltóvá Mózesnél, amennyiben nagyobb tisztessége van a háznál annak, aki készítette azt.
4Mert minden házat készít valaki; de aki mindent elkészít, az Isten az.
5És Mózes az ő egész házában volt hű, mint szolga, a prédikálandó dolgok bizonyságára;
6ellenben Krisztus a maga háza felett. Kinek háza mi vagyunk, ha ugyan a bizodalmat és a reménységgel való dicsekedést mindvégig erősen megtartjuk.
7Azért (mint a Szentlélek mondja: Ma, ha az ő szavát halljátok,
8meg ne keményítsétek a ti szíveiteket, mint az elkeseredéskor a kísértés napján a pusztába,
9hol megkísértettek engem a ti atyáitok, megpróbáltak engem, noha látták az én cselekedeteimet negyven esztendeig.
10Ezért megharagudtam arra a nemzedékre, és azt mondtam: Mindig tévelyegnek szívükben. De ők nem ismerték meg az én útaimat,
11úgyhogy megesküdtem haragomban, hogy nem mennek be az én nyugodalmamba);
12meglássátok, atyámfiai, hogy valamiképp ne legyen köztetek valakiben hitetlenségnek gonosz szíve, hogy elszakadjon az élő Istentől;
13hanem intsétek egymást minden nap, míg a ma tart, hogy meg ne keményíttessék valaki közületek a bűn csalárdsága által.
14Mert részeseivé lettünk Krisztusnak, ha ugyan az elkezdett bizodalmat mindvégig erősen megtartjuk,
15míg ezt mondják: Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek szíveiteket, mint az elkeseredéskor.
16Mert kik keseredtek el, mikor ezt hallották? Nemde mindazok, akik kijöttek Egyiptomból Mózes által?
17Kikre haragudott pedig negyven esztendeig? Nemde azokra, akik vétkeztek, kiknek testei elhullottak a pusztában?
18És kiknek esküdött meg, hogy nem mennek be az ő nyugodalmába, hanemha az engedetleneknek?
19És látjuk, hogy nem mehettek be hitetlenségük miatt.