Hebrews 3
1 Amiért is, szent atyafiak, mennyei elhívás részesei, figyelmezzetek arra a küldöttre és főpapra, akit mi vallunk, Krisztus Jézusra;
2 ki hű ahhoz, aki őt rendelte, mint Mózes is az ő egész házában.
3 Mert ez nagyobb dicsőségre tétetett méltóvá Mózesnél, amennyiben nagyobb tisztessége van a háznál annak, aki készítette azt.
4 Mert minden házat készít valaki; de aki mindent elkészít, az Isten az.
5 És Mózes az ő egész házában volt hű, mint szolga, a prédikálandó dolgok bizonyságára;
6 ellenben Krisztus a maga háza felett. Kinek háza mi vagyunk, ha ugyan a bizodalmat és a reménységgel való dicsekedést mindvégig erősen megtartjuk.
7 Azért (mint a Szentlélek mondja: Ma, ha az ő szavát halljátok,
8 meg ne keményítsétek a ti szíveiteket, mint az elkeseredéskor a kísértés napján a pusztába,
9 hol megkísértettek engem a ti atyáitok, megpróbáltak engem, noha látták az én cselekedeteimet negyven esztendeig.
10 Ezért megharagudtam arra a nemzedékre, és azt mondtam: Mindig tévelyegnek szívükben. De ők nem ismerték meg az én útaimat,
11 úgyhogy megesküdtem haragomban, hogy nem mennek be az én nyugodalmamba);
12 meglássátok, atyámfiai, hogy valamiképp ne legyen köztetek valakiben hitetlenségnek gonosz szíve, hogy elszakadjon az élő Istentől;
13 hanem intsétek egymást minden nap, míg a ma tart, hogy meg ne keményíttessék valaki közületek a bűn csalárdsága által.
14 Mert részeseivé lettünk Krisztusnak, ha ugyan az elkezdett bizodalmat mindvégig erősen megtartjuk,
15 míg ezt mondják: Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek szíveiteket, mint az elkeseredéskor.
16 Mert kik keseredtek el, mikor ezt hallották? Nemde mindazok, akik kijöttek Egyiptomból Mózes által?
17 Kikre haragudott pedig negyven esztendeig? Nemde azokra, akik vétkeztek, kiknek testei elhullottak a pusztában?
18 És kiknek esküdött meg, hogy nem mennek be az ő nyugodalmába, hanemha az engedetleneknek?
19 És látjuk, hogy nem mehettek be hitetlenségük miatt.