1Ezért felette igen figyelnünk kell nekünk a mondottakra, nehogy talán elsuhanjunk mellettük.
2Mert ha az angyalok által közölt beszéd érvényes lett, úgy, hogy minden áthágás és engedetlenség jog szerint elvette büntetését,
3mimódon menekülünk meg mi, ha ily nagy üdvösséget figyelmen kívül hagyunk? Melyet, miután azzal vette kezdetét, hogy az Úr hirdette, azok, akik hallgatták, számunkra megerősítették,
4úgy, hogy az Isten bizonyságot tett mellettük jelekkel és csodákkal, és különféle erőkkel, és a Szentléleknek az ő akarata szerint való közléseivel.
5Mert nem angyaloknak vetette alá a jövendő világot, melyről beszélünk;
6hanem bizonyságot tett valahol valaki, mondván: Mi az ember, hogy megemlékezel róla; vagy az embernek fia, hogy meglátogatod?
7Kisebbé tetted őt egy kis időre az angyaloknál; dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad őt, és kezed művein úrrá tetted őt;
8mindent lábai alá vetettél neki. Azzal ugyanis, hogy mindent alávetett, semmit sem hagyott neki alávetetlenül; de most még nem látjuk, hogy neki minden alá van vetve.
9Hanem azt, aki egy kis időre kisebbé tétetett az angyaloknál, Jézust, látjuk a halál szenvedéséért dicsőséggel és tisztességgel megkoronázva, hogy Isten kegyelméből mindenkiért megízlelje a halált.
10Mert úgy illett, hogy az, aki által van minden, és akiért van minden, mikor sok fiat visz dicsőségbe, az ő üdvösségük szerzőjét szenvedések által tegye tökéletessé.
11Mert a megszentelő is, a megszentelendők is mindnyájan egyből valók; mely okból nem szégyenli őket atyjafiainak hívni,
12ekképpen: Hirdetem a te nevedet az én atyámfiainak, az anyaszentegyháznak közepette dicséretet zengek neked.
13És ismét: Én az én bizodalmamat őbenne vetem, és ismét: Ímhol vagyok én és a gyermekek, kiket adott nekem az Isten.
14Miután tehát a gyermekek test és vér részesei, ő is hasonló módon részese lett azoknak, hogy a halál által megsemmisítse azt, akinél a halál ereje van, azaz az ördögöt,
15és megszabadítsa azokat, akik a halálfélelem miatt egész életükön át szolgaság alá voltak vetve.
16Mert bizonyára nem angyalokat karol fel, hanem Ábrahám magvát karolja fel.
17Ezért kellett minden tekintetben testvéreihez hasonlóvá lennie, hogy könyörülő legyen és az Istent illető dolgokban hű főpap a nép bűneinek kiengesztelésére.
18Mert amennyiben maga szenvedett, megkísértetvén, tud a kísértésben levőkön segíteni.