1Minekutána az Isten sok rendben és sokképpen beszélt hajdan az atyáknak a próféták által, ezekben az utolsó napokban beszélt hozzánk a Fiúban,
2kit mindennek örökösévé tett, ki által a világot is teremtette.
3Ki mivel az ő dicsőségének visszatükröződése és az ő lényegének kimetszett bélyege, ki a mindenséget is hatalmának szavával hordozza, mikor önmaga által tisztulást szerzett a mi bűneinkért, a Felségnek jobbjára ült a magasságban,
4és annyival méltóságosabb lett az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt azoknál.
5Mert kinek mondta valaha az angyalok közül: Én fiam vagy te, én ma szültelek téged? és ismét: Én leszek neki Atyja, és ő lesz nekem fiam?
6Mikor pedig majd másodszor bevezeti az elsőszülöttet a világba, arról ezt mondja: És imádják őt Istennek minden angyalai.
7Az angyalokról pedig ezt mondja: Ki az ő angyalait szelekké teszi, és az ő szolgáit tűznek lángjává.
8Ellenben a Fiúról: A te királyi széked, oh Isten, mindörökkön örökké áll; igazságnak pálcája a te királyságod pálcája.
9Igazságosságot szerettél és hamisságot gyűlöltél; azért kent fel téged az Isten, a te Istened örömnek olajával társaid felett.
10És: Te fundáltad, Uram, kezdetben a földet, és a te kezeidnek művei az egek.
11Azok elvesznek, de te megmaradsz; és mind megavulnak, mint a ruha;
12és mint egy köpönyeget összegöngyölted őket és elváltoznak; te pedig ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.
13Melyik angyalnak mondta pedig valaha: Ülj az én jobbkezem felől, míglen teszem a te ellenségeidet lábaid alá zsámolyul?
14Avagy nem szolgáló lelkek-e mindnyájan, akik szolgálatra küldetnek ki azokért, akik az üdvösségnek örökösei lesznek?