1És történt abban az időben, hogy Júda elment testvéreitől; és egy adullámi emberhez tért, akinek a neve Hiráh.
2És meglátta ott Júda egy Súa nevű kanaáni ember leányát; és elvette azt és bement hozzá.
3És teherbe esett és fiat szült; és Er névvel nevezte azt.
4És ismét teherbe esett és fiat szült; és azt Onán névvel nevezte.
5És ismét fiat szült, és azt meg Séla névvel nevezte; és Kezibben volt, mikor azt szülte.
6Vett pedig Júda feleséget az ő elsőszülött fiának, Ernek; és Támár volt a neve.
7De miután Er, Júda elsőszülötte gonosz volt Jahve szemeiben, elvette őt Jahve.
8Akkor azt mondta Júda Onánnak: Menj be testvéred feleségéhez és hajtsd vele végre a sógorházasságot; hogy támassz magot a testvérednek.
9De miután tudta Onán, hogy nem az övé lesz a mag; hát valahányszor bement testvére feleségéhez, földre vesztegette, hogy ne adjon magot testvérének.
10Miután gonosz volt Jahve szemeiben, amit cselekedett, elvette őt is.
11Akkor azt mondta Júda menyének, Támárnak: Lakjál özvegyen atyád házában, míg Séla fiam megnő. Mert azt gondolta: Nehogy meghaljon ez is, mint testvérei. Így aztán Támár elment, és atyja házában lakott.
12Mikor sok idő eltelt, meghalt Súa leánya, Júda felesége, és mikor Júda gyásza letelt, felment az ő juhainak nyíróihoz, ő és Hiráh, az ő adullámi barátja, Timnába.
13Támárnak pedig hírül adták, mondván: íme ipad Timnába megy juhait nyírni;
14mire levetette magáról özvegyi ruháit, és miután feltette a fátyolt és beburkolózott, kiült Enajim ajtajába, mely a timnai úton van; mert látta, hogy Séla megnőtt, mégsem adták őt hozzá feleségül.
15Mikor Júda meglátta őt, utcai lánynak gondolta; mert eltakarta az arcát.
16És mikor odatért hozzá az úton és azt mondta: Jer, kérlek, bemegyek hozzád(mert nem tudta, hogy az ő menye az); akkor azt mondta: Mit adsz nekem, ha bejössz hozzám?
17És azt mondta: Küldök egy kecskegödölyét a nyájból; mire azt mondta: Ha zálogot adsz, míg megküldöd.
18És mikor azt kérdezte: Mi legyen a zálog, amit adjak neked? Azt felelte: Pecsétgyűrűd, zsinórod és botod, mely a kezedben van. Odaadta tehát neki, és bement hozzá, és az teherbe esett tőle.
19Aztán felkelt és elment; levetette magáról fátyolát, és felöltötte özvegyi ruháit.
20És Júda megküldte a kecskegödölyét az ő adullámi barátja által, hogy hozza el a zálogot az asszonytól; de az nem találta őt.
21Mikor megkérdezte helysége férfiait, mondván: Hol van az a szerelempapnő Enajimban az úton?; azt mondák: Nem volt itt szerelempapnő.
22Visszatért tehát Júdához és azt mondta: Nem találtam meg őt; de a helység férfiai is azt mondták: Nem volt itt szerelempapnő.
23Júda pedig azt mondta: Tartsa meg magának, csak csúffá ne legyünk. Ugye megküldtem ezt a gödölyét, de te nem találtad meg őt.
24És történt mintegy három hónap múlva, hogy hírt hoztak Júdának, mondván: Paráználkodott Támár, a menyed, és íme paráznaságból teherbe is esett. És Júda azt mondta: Hozzátok ki, és égettessék meg.
25Már kivitték, mikor ipához küldött mondván: Attól a férfitól vagyok én teherben, akiéi ezek; azt mondta továbbá: Ismerd meg, kérlek, kiéi ezek, a pecsétgyűrű, a zsinórok és a bot.
26És megismerte Júda és azt mondta: Igaza van velem szemben, mert miért nem adtam őt Séla fiamnak? De aztán többé nem ismerte őt.
27És mikor eljött szülésének ideje, hát íme ikrek voltak a méhében.
28És történt, hogy mikor szült, az egyik kinyújtotta a kezét; a bába pedig fogta és veres fonalat kötött a kezére, mondván: Ez jött ki először.
29De történt, hogy amint visszahúzta a kezét, hát a testvére jött ki. Akkor azt mondta: Hogy törtél magadnak rést?; és elnevezte Pérecnek.
30És azután jött ki testvére, akinek a kezén a veres fonal volt, és azt Zerahnak nevezte el.