1Józsefet levitték Egyiptomba; és megvette őt Potifár, Faraó kamarása, a testőrök feje, egy egyiptomi ember az ismáéliektől, akik odavitték őt.
2És mivel az Úr vele volt Józseffel, szerencsés ember lett. Ugyanis egyiptomi urának házában volt,
3és látta ura, hogy az Úr vele van, és amit csinál, az Úr mindent szerencséssé tesz a kezében:
4tehát kedvet talált József a szemeiben, úgyhogy ő szolgálta ki azt; aztán felügyelővé tette őt háza felett, és mindent kezébe adott, amije volt.
5És történt, hogy mióta felügyelővé tette őt házán és mindenén, amije volt, azóta megáldotta az Úr az egyiptomi ember házát Józsefért, úgyhogy az Úr áldása volt mindenen, amije volt a házban és a mezőn.
6Így aztán József kezére hagyta mindenét, amije volt, és őmellette nem törődött semmivel, csak azzal a kenyérrel, amit evett. József pedig szép termetű és szép arcú ifjú volt.
7Így történt ezek után a dolgok után, hogy urának felesége Józsefre vetette szemeit; és azt mondta: Hálj velem!
8De az vonakodott és azt mondta ura feleségének: Lásd, az én uram énmellettem nem törődik semmivel a házban; és mindenét a kezembe adta, amije van.
9Nem nagyobb ő ebben a házban énnálam, és nem tartott vissza tőlem semmit, csak téged, mert te a felesége vagy; hogyan követhetném hát el ezt a nagy gonoszságot, és vétkezhetném Isten ellen?
10És bár napról napra beszélt Józsefnek; de az nem hallgatott rá, hogy vele hált volna.
11Történt egy napon, hogy mikor bement a házba munkáját végezni, és a háznép közül senki sem volt ott a házban,
12megragadta ruháját, mondván: Hálj velem! Akkor ő kezében hagyta ruháját, és elmenekült és kiment.
13És mikor az látta, hogy ruháját a kezében hagyta, úgy menekült ki,
14akkor kiáltott háza népének és szólt nekik, mondván: Lássátok, egy héber embert hozott nekünk, hogy csúfot űzzön belőlünk; bejött hozzám, hogy velem háljon, de én nagy hangon kiáltottam.
15Mikor aztán hallotta, hogy felemeltem a hangomat, úgy kiáltottam; akkor mellettem hagyta ruháját és elmenekült, és kiment.
16Aztán maga mellé tette a ruháját, míg az ura hazajön.
17Akkor elbeszélte neki ugyanilyen szavakkal, mondván: Bejött hozzám az a héber szolga, akit hoztál nekünk, hogy csúfot űzzön belőlem.
18Mikor aztán felemeltem a hangomat és kiáltottam, mellettem hagyta a ruháját és kimenekült.
19Mikor pedig ura hallotta feleségének szavait, aki elbeszélte neki, mondván: Ezt meg ezt tette velem a te szolgád; haragra gerjedt.
20És fogta Józsefet az ő ura és betette őt a börtönbe, arra a helyre, ahol a király foglyai voltak fogva.
21Mikor ott volt a börtönben, az Úr akkor is vele volt Józseffel; kegyelemmel fordult hozzá, és kedvessé tette őt a börtön főnökének szemeiben.
22És a börtön főnöke József kezébe adott minden foglyot, aki a börtönben volt; és amit ott csináltak, mindent ő rendezett.
23A börtön főnöke semmivel semmit nem törődött, ami az ő kezében volt; mivelhogy az Úr vele volt, és amit ő csinált, az Úr sikerre juttatta.