Genesis 39
1 Józsefet levitték Egyiptomba; és megvette őt Potifár, Faraó kamarása, a testőrök feje, egy egyiptomi ember az ismáéliektől, akik odavitték őt.
2 És mivel az Úr vele volt Józseffel, szerencsés ember lett. Ugyanis egyiptomi urának házában volt,
3 és látta ura, hogy az Úr vele van, és amit csinál, az Úr mindent szerencséssé tesz a kezében:
4 tehát kedvet talált József a szemeiben, úgyhogy ő szolgálta ki azt; aztán felügyelővé tette őt háza felett, és mindent kezébe adott, amije volt.
5 És történt, hogy mióta felügyelővé tette őt házán és mindenén, amije volt, azóta megáldotta az Úr az egyiptomi ember házát Józsefért, úgyhogy az Úr áldása volt mindenen, amije volt a házban és a mezőn.
6 Így aztán József kezére hagyta mindenét, amije volt, és őmellette nem törődött semmivel, csak azzal a kenyérrel, amit evett. József pedig szép termetű és szép arcú ifjú volt.
7 Így történt ezek után a dolgok után, hogy urának felesége Józsefre vetette szemeit; és azt mondta: Hálj velem!
8 De az vonakodott és azt mondta ura feleségének: Lásd, az én uram énmellettem nem törődik semmivel a házban; és mindenét a kezembe adta, amije van.
9 Nem nagyobb ő ebben a házban énnálam, és nem tartott vissza tőlem semmit, csak téged, mert te a felesége vagy; hogyan követhetném hát el ezt a nagy gonoszságot, és vétkezhetném Isten ellen?
10 És bár napról napra beszélt Józsefnek; de az nem hallgatott rá, hogy vele hált volna.
11 Történt egy napon, hogy mikor bement a házba munkáját végezni, és a háznép közül senki sem volt ott a házban,
12 megragadta ruháját, mondván: Hálj velem! Akkor ő kezében hagyta ruháját, és elmenekült és kiment.
13 És mikor az látta, hogy ruháját a kezében hagyta, úgy menekült ki,
14 akkor kiáltott háza népének és szólt nekik, mondván: Lássátok, egy héber embert hozott nekünk, hogy csúfot űzzön belőlünk; bejött hozzám, hogy velem háljon, de én nagy hangon kiáltottam.
15 Mikor aztán hallotta, hogy felemeltem a hangomat, úgy kiáltottam; akkor mellettem hagyta ruháját és elmenekült, és kiment.
16 Aztán maga mellé tette a ruháját, míg az ura hazajön.
17 Akkor elbeszélte neki ugyanilyen szavakkal, mondván: Bejött hozzám az a héber szolga, akit hoztál nekünk, hogy csúfot űzzön belőlem.
18 Mikor aztán felemeltem a hangomat és kiáltottam, mellettem hagyta a ruháját és kimenekült.
19 Mikor pedig ura hallotta feleségének szavait, aki elbeszélte neki, mondván: Ezt meg ezt tette velem a te szolgád; haragra gerjedt.
20 És fogta Józsefet az ő ura és betette őt a börtönbe, arra a helyre, ahol a király foglyai voltak fogva.
21 Mikor ott volt a börtönben, az Úr akkor is vele volt Józseffel; kegyelemmel fordult hozzá, és kedvessé tette őt a börtön főnökének szemeiben.
22 És a börtön főnöke József kezébe adott minden foglyot, aki a börtönben volt; és amit ott csináltak, mindent ő rendezett.
23 A börtön főnöke semmivel semmit nem törődött, ami az ő kezében volt; mivelhogy az Úr vele volt, és amit ő csinált, az Úr sikerre juttatta.