1Jákób pedig azon a földön lakott, melyen atyja jövevény volt: Kanaán földjén.
2Ezek Jákób nemzetségtörténetei. József tizenhét esztendős korában pásztor volt testvéreivel a juhok mellett, éspedig bojtár Bilhának és Zilpának, atyja feleségeinek fiai mellett, és ami rosszat azokról beszéltek, József elvitte atyjuknak.
3Izráel pedig Józsefet minden fiánál jobban szerette, mert vénségében született; és bokáig érő köntöst csináltatott neki.
4Mikor látták testvérei, hogy őt atyjuk minden testvérénél jobban szereti, meggyűlölték őt; és nem tudtak hozzá békésen szólni.
5Egyszer egy álmot látott József, és elmondta testvéreinek; azután még jobban gyűlölték őt.
6Ugyanis azt mondta nekik: Hallgassátok meg, kérlek, ezt az álmot, melyet én álmodtam,
7hogy kévét kötöztünk a mezőn, és egyszer az én kévém felkelt és egyenesen állva is maradt, és hogy a ti kévéitek meg körülvették, és meghajtották magukat az én kévém előtt.
8Erre azt mondták neki testvérei: Még majd király akarsz lenni felettünk, vagy uralkodni akarsz rajtunk? És ezután még jobban gyűlölték őt álmaiért és szavaiért.
9Mikor még egy másik álmot álmodott, azt is elbeszélte testvéreinek; és ezt mondta, hogy: Még egy álmot álmodtam, hogy a nap és a hold és tizenegy csillag meghajtotta magát énelőttem.
10Mikor elbeszélte atyjának és testvéreinek, rászólt atyja és azt mondta neki: Micsoda álom ez, amit álmodtál? Talán majd elmegyünk, én és anyád52 és testvéreid, hogy meghajtsuk magunkat előtted a földig? [Gen 3618]
11És féltékenyekké lettek rá testvérei; atyja pedig megőrizte e dolgot.
12Mikor egyszer elmentek testvérei atyjuk juhait legeltetni Sikembe,
13azt mondta Izráel Józsefnek: Ugye testvéreid Sikemben legeltetnek, jer, küldjelek el hozzájuk; és azt mondta neki: Ihol vagyok!
14Erre azt mondta neki: Eredj el, kérlek, nézd meg, hogy vannak testvéreid, és hogy vannak a juhok, és hozz nekem értesítést; így elküldte őt Hebron völgyéből, és elment Sikembe.
15És rátalált egy ember, amint íme bolyongott; és megkérdezte tőle az az ember, mondván: Mit keresel?
16És azt mondta: Testvéreimet keresem én; mondd meg nekem, kérlek, hol legeltetnek?
17És azt mondta az ember: Elvonultak innét, mert hallottam, mikor mondták: Menjünk Dótánba. És elment József testvérei után, és Dótánban találta őket.
18Mikor messziről meglátták őt, mielőtt közel ért volna hozzájuk, összebeszéltek ellene, hogy megölik őt.
19És azt mondták egymásnak: Ihol jön ez az álomlátó;
20de most jertek, öljük meg őt és vessük bele egy kútba, és mondjuk azt, hogy valami vadállat ette meg; akkor majd meglátjuk, mi lesz az ő álmaiból.
21Mikor ezt Rúben meghallotta, kimentette őt kezeikből; azt mondta ugyanis: Ne üssük őt agyon.
22Azután azt mondta nekik Rúben: Ne ontsatok vért, vessétek őt ebbe a kútba, mely a pusztában van, de kezet ne tegyetek rá; hogy kimentse őt kezükből, és visszavigye őt atyjának.
23így történt, hogy mikor odaért József a testvéreihez, hát lehúzták róla a köntösét, a bokáig érő köntöst, mely rajta volt,
24és fogták, és belevetették őt a kútba. De a kút Úres volt, nem volt benne víz.
25Mikor leültek enni és felemelték szemeiket, hát látták, hogy ihol jön egy izmáeli karaván Gileádból; tevéik tragakant mézgával, balzsammal és ladánummal megrakva mennek, hogy levigyék Egyiptomba.
26Akkor azt mondta Júda testvéreinek: Mi haszna, ha megöljük testvérünket és eltakarjuk a vérét?
27Jertek, adjuk el az ismáélieknek, és kezünk ne legyen53 rajta, hiszen testvérünk, a mi testünk ő. És hallgattak rá testvérei,
28és mikor midjáni emberek, vándorkereskedők mentek arra, kihúzták és felhozták Józsefet a kútból, és eladták Józsefet az ismáélieknek húsz ezüstön; kik elvitték Józsefet Egyiptomba.
29Mikor Rúben visszatért a kúthoz és természetesen József nem volt a kútban; megszaggatta ruháit,
30és visszatért testvéreihez, és azt mondta: A gyermek nincsen, és én hová menjek?
31Akkor vették József köntösét, és levágtak egy kecskebakot, és belemártották a köntöst a vérbe.
32Aztán elküldték a bokáig érő köntöst, és oda vitték atyjuknak, és azt mondták: Ezt találtuk; ismerd meg, vajon fiad köntöse-e, vagy nem.
33És megismerte és azt mondta: A fiam köntöse! Valami vadállat megette őt! Széttépve, szét van tépve József!
34És megszaggatta Jákób a ruháit, és zsákruhát vett a derekára, és sok ideig gyászolta fiát.
35Mikor minden fia és minden leánya folyton vigasztalta őt, nem akart megvigasztalódni és azt mondta: Nem, én gyászban megyek fiamhoz a másvilágra! Így siratta őt atyja;
36a midjániak pedig eladták őt Egyiptomba Potifárnak, Faraó kamarásának, a testőrök főnökének.