1És mikor egyszer Dina, Lea leánya, akit Jákóbnak szült, kiment, hogy szét nézzen az ország leányai között,
2meglátta őt Sekem, a hivvi Hámornak, az ország fejedelmének fia; és elragadta őt, és vele hált és erőszakot tett rajta.
3De lélekből ragaszkodott Dinához, Jákób leányához; és szerette a leányt és szívére beszélt a leánynak.
4Szólt is Sekem Hámornak, az ő atyjának, mondván: Vedd nekem feleségül ezt a leányt.
5Jákób is hallotta, hogy megszeplősítette az ő leányát Dinát, de fiai a jószággal a mezőn voltak; tehát hallgatott Jákób, míg megjöttek.
6Hámor pedig, Sekem atyja kiment Jákóbhoz, hogy beszéljen vele.
7De Jákób fiai megjöttek a mezőről, amint meghallották, és elbúsulták magukat azok a férfiak és megharagudtak nagyon; mert gyalázatosságot követett el Izráelen, hogy Jákób leányával hált, pedig ilyennek nem volna szabad megtörténni.
8És beszélt velük Hámor, mondván: Az én fiam, Sekem, lelkéből szerelmes a ti leányotokba, adjátok őt, kérlek, neki feleségül.
9És lépjetek velünk sógorságra; leányaitokat adjátok nekünk, és a mi leányainkat vegyétek magatoknak,
10és lakjatok velünk. És az ország előttetek lesz, lakjátok, járjátok be és öröködjetek meg benne.
11Sekem pedig azt mondta Dina atyjának és testvéreinek: Találjak kedvet előttetek; és amit mondotok nekem, megadom.
12Vessetek rám nagyon sok jegypénzt és jegyajándékot, és én megadom úgy, amint mondjátok nekem; csak adjátok nekem a leányt feleségül.
13És Jákób fiai erre Sekemnek és atyjának, Hámornak csellel feleltek; azért mondták ezt, mert megszeplősítette Dinát, a nővérüket,
14ugyanis ezt mondták nekik: Nem tehetjük meg ezt a dolgot, hogy nővérünket olyan férfiúnak adjuk, aki nincs körülmetélve, mert az gyalázat nálunk.
15Csak úgy egyezünk meg veletek: ha olyanok lesztek, mint mi, tudniillik körülmetélkedik köztetek minden férfi.
16Akkor a mi leányainkat nektek adjuk, és a ti leányaitokat magunknak vesszük; és veletek lakunk, és egy néppé leszünk.
17Ha pedig nem hallgattok ránk, hogy körülmetélkedjetek, akkor elvesszük a lányunkat és elmegyünk.
18És tetszettek az ő szavaik Hámornak és Sekemnek,Hámor fiának.
19Nem is halogatta az ifjú a dolgot megtenni, mert kívánta Jákób leányát; és ő állt a legnagyobb tiszteletben atyja egész házában.
20Elment tehát Hámor és fia, Sekem, városuk kapujába; és beszéltek városuk férfijaival, mondván:
21Ezek az emberek barátságosak irántunk, hát hadd lakjanak az országban, és járják be azt, hiszen az ország íme tágas minden oldalról a számukra; leányaikat vegyük magunknak feleségül, és a mi leányainkat adjuk nekik.
22De csak így egyeznek velünk az emberek, hogy velünk lakjanak és egy néppé legyünk: ha körülmetélkedik köztünk minden férfi, miképpen ők körül vannak metélkedve.
23Jószáguk, vagyonuk és minden barmuk nemde a miénk lesz? Csak egyezzünk meg velük, hogy lakjanak velünk!
24És hallgatott Hámorra és fiára, Sekemre mindenki, aki városa kapuján kijárt, és körülmetélkedett minden férfi, mind, aki városa kapuján kijárt.
25És történt harmadnap, mikor fájdalomban voltak, hogy Jákób két fia, Simeon és Lévi, Dina testvérei, fogta ki-ki a kardját, és bement a városba biztosra;és megölt minden férfit.
26Hámort és fiát, Sekemet is megölték kard élével; és elvitték Dinát Sekem házából, és kimentek.
27Jákób fiai bementek a leszúrtakra és felprédálták a várost; mely megszeplősítette az ő nővérüket.
28Juhaikat, marháikat és szamaraikat; azt is, ami a városban volt, azt is, ami a mezőn volt, elvitték.
29És egész vagyonukat, és minden gyermeküket és asszonyaikat fogságra vitték; és felprédáltak mindent, ami a házban volt.
30És azt mondta Jákób Simeonnak és Lévinek: Megháborítottatok engem, hogy gyűlöltté tettetek engem az ország lakosai között, a kanaániak és a perizziek között; hiszen én kevesedmagammal vagyok. Ha összegyűlnek ellenem, hát levernek, és én elpusztulok családostól.
31Mire azt mondták: Hát szabad volt neki úgy bánni a mi nővérünkkel, mint egy tisztátalan személlyel?