Genesis 35
1 És azt mondta Isten Jákóbnak: Kelj fel, menj fel Bétélbe, és lakjál ott; és csinálj ott oltárt annak az Istennek, aki megjelent neked, mikor menekültél Ézsau elől, a te bátyád elől.
2 Akkor azt mondta Jákób családjának és mindazoknak, akik vele voltak: Távolítsátok el az idegen isteneket, melyek köztetek vannak, és tisztítsátok meg magatokat és váltsatok ruhát.
3 Aztán keljünk fel és menjünk fel Bétélbe; hogy oltárt csináljak ott annak az Istennek, aki meghallgatott engem nyomorúságom napján, és velem volt az úton, amelyen jártam.
4 Akkor átadták Jákóbnak az idegen isteneket mind, amelyek náluk voltak, és a függőket, melyek füleikben voltak; és elásta azokat Jákób a cserfa alatt, mely Sikemnél volt.
5 Mikor aztán elindultak, Isten rettentése volt azokon a városokon, melyek körülöttük voltak, úgyhogy nem üldözték Jákób fiait.
6 Így jutott Jákób Lúzba, mely Kanaán földjén van, ez Bétél, ő, és az egész nép, mely vele volt.
7 És oltárt épített ott, és elnevezte azt a helyet El-Béth-Elnek; mert ott jelentette ki neki magát az Isten, mikor bátyja elől menekült.
8 Mikor Deborá meghalt, Rebeka dajkája, Bétélen alól temették el a tölgy fa alatt; és elnevezték azt Siralom tölgyének.
9 És megint megjelent Isten Jákóbnak, mikor Felső Mezopotámiából megjött; és megáldotta őt,
10 és azt mondta neki: A te neved Jákób; ne neveztessék többé a te neved Jákóbnak, hanem Izráel legyen a neved. így nevezte őt el Izráelnek.
11 Aztán azt mondta neki Isten: Én vagyok a Mindenható Isten, légy termékeny és sokasodjál, nép, sőt népek gyülekezete származzék tőled, és királyok származzanak ágyékodból.
12 És az országot, melyet Ábrahámnak és Izsáknak adtam, neked fogom adni; és teutánad a te magodnak adom ezt az országot.
13 Erre felszállt tőle Isten; azon a helyen, ahol beszélt vele.
14 És állított Jákób egy oszlopot azon a helyen, ahol beszélt vele, egy kőoszlopot; és áldozott rajta italáldozattal, és olajat öntött reá.
15 És elnevezte Jákób azt a helyet, ahol Isten beszélt vele, Bétélnek.
16 Mikor Bétélből elmentek és már csak egy darab földet kellett volna Efrátig menni; akkor kellett Rákhelnek szülni, és nehéz szülése volt neki.
17 És a szülés nehézségei között történt, hogy azt mondta neki a bába: Ne félj, mert most is fiad lesz.
18 Mikor pedig a lelke elszállt, mert meghalt, akkor elnevezte Benóninak; de atyja Benjáminnak nevezte őt.
19 Így halt meg Rákhel; és eltemették az efráti, azaz bétlehemi úton.
20 Jákób pedig oszlopot állított a sírja fölé; ez a Rákhel sírjának oszlopa a mai napig.
21 Aztán továbbment Izráel; és Migdal-Ederen túl ütötte fel sátorát.
22 És míg Izráel abban az országban lakott, azalatt történt, hogy Rúben elment és vele hált atyjának ágyasával, Bilhával; és meghallotta Izráel. Volt pedig Jákóbnak tizenkét fia.
23 Lea fiai, Jákób elsőszülöttje Rúben; aztán Simeon, Lévi, Júda, Izsakhár és Zebulon.
24 Rákhel fiai: József és Benjámin.
25 És Bilhának, Rákhel szolgálóleányának fiai: Dán és Naftali.
26 Zilpának pedig, Lea szolgálóleányának fiai: Gád és Áser. Ezek a Jákób fiai, akik Felső Mezopotámiában születtek neki.
27 És elérkezett Jákób Izsákhoz, az ő atyjához Mamréba, Kirjat-Arbába; azaz Hebronba, ahol Ábrahám és Izsák mint jövevény tartózkodott.
28 Izsák napjai pedig száznyolcvan esztendőt tettek ki, akkor múlt ki Izsák.
29 Mikor meghalt, vén korban, élettel jól lakva takarították az ő népéhez; és az ő fiai, Ézsau és Jákób temették őt el.