1És azt mondta Isten Jákóbnak: Kelj fel, menj fel Bétélbe, és lakjál ott; és csinálj ott oltárt annak az Istennek, aki megjelent neked, mikor menekültél Ézsau elől, a te bátyád elől.
2Akkor azt mondta Jákób családjának és mindazoknak, akik vele voltak: Távolítsátok el az idegen isteneket, melyek köztetek vannak, és tisztítsátok meg magatokat és váltsatok ruhát.
3Aztán keljünk fel és menjünk fel Bétélbe; hogy oltárt csináljak ott annak az Istennek, aki meghallgatott engem nyomorúságom napján, és velem volt az úton, amelyen jártam.
4Akkor átadták Jákóbnak az idegen isteneket mind, amelyek náluk voltak, és a függőket, melyek füleikben voltak; és elásta azokat Jákób a cserfa alatt, mely Sikemnél volt.
5Mikor aztán elindultak, Isten rettentése volt azokon a városokon, melyek körülöttük voltak, úgyhogy nem üldözték Jákób fiait.
6Így jutott Jákób Lúzba, mely Kanaán földjén van, ez Bétél, ő, és az egész nép, mely vele volt.
7És oltárt épített ott, és elnevezte azt a helyet El-Béth-Elnek; mert ott jelentette ki neki magát az Isten, mikor bátyja elől menekült.
8Mikor Deborá meghalt, Rebeka dajkája, Bétélen alól temették el a tölgy fa alatt; és elnevezték azt Siralom tölgyének.
9És megint megjelent Isten Jákóbnak, mikor Felső Mezopotámiából megjött; és megáldotta őt,
10és azt mondta neki: A te neved Jákób; ne neveztessék többé a te neved Jákóbnak, hanem Izráel legyen a neved. így nevezte őt el Izráelnek.
11Aztán azt mondta neki Isten: Én vagyok a Mindenható Isten, légy termékeny és sokasodjál, nép, sőt népek gyülekezete származzék tőled, és királyok származzanak ágyékodból.
12És az országot, melyet Ábrahámnak és Izsáknak adtam, neked fogom adni; és teutánad a te magodnak adom ezt az országot.
13Erre felszállt tőle Isten; azon a helyen, ahol beszélt vele.
14És állított Jákób egy oszlopot azon a helyen, ahol beszélt vele, egy kőoszlopot; és áldozott rajta italáldozattal, és olajat öntött reá.
15És elnevezte Jákób azt a helyet, ahol Isten beszélt vele, Bétélnek.
16Mikor Bétélből elmentek és már csak egy darab földet kellett volna Efrátig menni; akkor kellett Rákhelnek szülni, és nehéz szülése volt neki.
17És a szülés nehézségei között történt, hogy azt mondta neki a bába: Ne félj, mert most is fiad lesz.
18Mikor pedig a lelke elszállt, mert meghalt, akkor elnevezte Benóninak; de atyja Benjáminnak nevezte őt.
19Így halt meg Rákhel; és eltemették az efráti, azaz bétlehemi úton.
20Jákób pedig oszlopot állított a sírja fölé; ez a Rákhel sírjának oszlopa a mai napig.
21Aztán továbbment Izráel; és Migdal-Ederen túl ütötte fel sátorát.
22És míg Izráel abban az országban lakott, azalatt történt, hogy Rúben elment és vele hált atyjának ágyasával, Bilhával; és meghallotta Izráel. Volt pedig Jákóbnak tizenkét fia.
23Lea fiai, Jákób elsőszülöttje Rúben; aztán Simeon, Lévi, Júda, Izsakhár és Zebulon.
24Rákhel fiai: József és Benjámin.
25És Bilhának, Rákhel szolgálóleányának fiai: Dán és Naftali.
26Zilpának pedig, Lea szolgálóleányának fiai: Gád és Áser. Ezek a Jákób fiai, akik Felső Mezopotámiában születtek neki.
27És elérkezett Jákób Izsákhoz, az ő atyjához Mamréba, Kirjat-Arbába; azaz Hebronba, ahol Ábrahám és Izsák mint jövevény tartózkodott.
28Izsák napjai pedig száznyolcvan esztendőt tettek ki, akkor múlt ki Izsák.
29Mikor meghalt, vén korban, élettel jól lakva takarították az ő népéhez; és az ő fiai, Ézsau és Jákób temették őt el.