1És te, emberfia, prófétálj Izráel hegyeinek; és mondd: Izráel hegyei, halljátok az Úr szavát!
2Mivelhogy azt mondja az ellenség rátok: Haha! és: Az ősi magaslatok a mi birtokunkká lettek:
3ezért prófétálj és mondd: Így mondta az én uram, az Úr: Éppen mivel pusztítanak és kívánnak titeket mindenfelől, hogy legyetek a pogányok maradékának öröksége, és a nyelvek ajkára és a nép megszólására jutottatok;
4ezért, Izráel hegyei, halljátok meg az én uramnak, az Úrnak szavát! Így mondta az én uram, az Úr a hegyeknek és a halmoknak, a medreknek és a völgyeknek, és az elpusztult romoknak és az elhagyott városoknak, melyek zsákmánnyá és nevetséggé lettek a pogányok maradékának, akik köröskörül vannak;
5ezért így mondta az én uram, az Úr: Bizony hogy féltékenységem tüzében szóltam a pogányok maradéka ellen és egész Edom ellen, akik az én országomat a maguk örökségének vették teljes szívbeli örömmel, megvetéssel, lélekből, hogy zsákmánynak hajtsák azt ki:
6ezért prófétálj Izráel földje felől; és mondd a hegyeknek és a halmoknak, a medreknek és a völgyeknek: Így mondta az én uram, az Úr: Íme én féltékenységemben és indulatomban szóltam, mivelhogy a pogányok gyalázkodását hordoztátok:
7ezért így mondta az én uram, az Úr: Én felemeltem kezemet; bizony hogy a pogányok, kik körülöttetek vannak, ők fogják gyalázatukat hordozni.
8Ti pedig, Izráel hegyei, az én népemnek, Izráelnek fogjátok ágaitokat nyújtani és gyümölcseiteket meghozni; mert közel vannak, hogy megjöjjenek.
9Mert íme én mellettetek vagyok; és hozzátok fordulok, és megművelnek, és bevetnek titeket.
10És megsokasítom rajtatok az embert, Izráel egész házát teljesen; s lakottakká lesznek a városok, és a romok felépülnek.
11És megsokasítok rajtatok embert és barmot, és szaporodnak és gyümölcsöznek; és lakottakká teszlek benneteket, mint hajdan voltatok, és jobban bánok veletek, mint kezdetben, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
12És járatok embert, az én népemet, Izráelt, és birtokba vesznek téged és örökségükké leszel nekik; és többé már nem fosztod meg őket gyermekeiktől.
13Így mondta az én uram, az Úr: Mivelhogy azt mondják rólad, emberevő vagy és népednek gyermekeitől megfosztója lettél,
14ezért embert nem eszel többé, és népedet gyermekeitől nem fosztod meg többé; mond az én uram, az Úr.
15És nem hallatom veled többé a pogányok gyalázkodását, és a népek szidalmát nem hordozod többé; és népedet nem ejted meg többé, mond az én uram, az Úr.
16És lett hozzám az Úr szava, mondván:
17Emberfia, Izráel háza, mikor a saját földjén lakott, megfertőztette azt útjával és cselekedeteivel; mint az elkülönítésben levő nő tisztátalansága, olyan volt az ő útjuk előttem.
18Tehát kiöntöttem indulatomat rájuk a vérért, amit kiontottak az országban; és mert bálványaikkal megfertőztették azt.
19És elszélesztettem őket a pogányok közé, és szétszóródtak az országokban; útjuk és cselekedeteik szerint ítéltem meg őket.
20És mikor bementek a pogányokhoz, ahova mentek, megfertőztették szent nevemet; amennyiben azt mond t á k róluk, hogy az Úr népe az, és az ő országából jöttek ki:
21és megsajnáltam szent nevemet, melyet megfertőztetett Izráel háza a pogányok között, ahova ment.
22Ezért mondd Izráel házának: Így mondta az én uram, az Úr: Nem tiérettetek cselekszem, Izráel háza; hanem az én szent nevemért, melyet megfertőztettetek a pogányok között, ahova mentetek.
23És megszentelem az én nagy nevemet, mely meg van fertőztetve a pogányok között, melyet ti fertőztettetek meg közöttük; és megtudják, hogy én vagyok az Úr, mond az én uram, az Úr, mikor megmutatom szentségemet rajtatok szemeik előtt.
24És kiveszlek titeket a pogányok közül, és összegyűjtelek benneteket minden országból; és beviszlek benneteket a saját földetekre.
25És hintek rátok tiszta vizet, és tisztákká lesztek; minden tisztátalanságoktól és minden bálványotoktól megtisztítlak titeket.
26És adok nektek új szívet, és új szellemet adok belétek; és eltávolítom a kőszívet testetekből, és adok nektek hússzívet.
27És az én szellememet adom belétek; és azt cselekszem, hogy az én törvényeimben jártok, és ítéleteimet megtartjátok és megcselekszitek.
28És laktok abban az országban, melyet atyáitoknak adtam; és lesztek nekem népem gyanánt, és én leszek nektek Istenetek gyanánt.
29És megszabadítlak titeket minden tisztátalanságotoktól; és szólítom a gabonát és megsokasítom azt, és nem adok rátok éhséget.
30És megsokasítom a fa gyümölcsét és a mező termését, hogy ne vegyétek fel többé az éhség szégyenét a pogányok között.
31És megemlékeztek gonosz útjaitokról és cselekedeteitekről, melyek nem voltak jók; és megtudjátok önmagatokat bűneitek miatt és utálatosságaitok miatt.
32Nem értetek cselekszem én, mond az én uram, az Úr, legyen tudtotokra; szégyelljétek magatokat és piruljatok útjaitok miatt, Izráel háza.
33Így mondta az én uram, az Úr: Amely napon megtisztítalak titeket minden bűneitekből; lakottakká teszem a városokat, és felépülnek a romok.
34És az elpusztult ország műveltetni fog, annak helyébe, hogy pusztaság volt minden átmenő szemei e lőtt:
35úgyhogy azt mondják majd, hogy ez az ország, mely el volt pusztulva, olyanná lett, mint az Éden kertje; és a romba dőlt, elpusztult és lerombolt városok meg vannak erősítve és lakottak.
36És megtudják a pogányok, akik meg maradnak körülöttetek, hogy én, az Úr, építettem fel a leromboltakat, és ültettem be az elpusztítottat; én, az Úr szóltam és megcselekszem.
37Így mondta az én uram, az Úr: Még megengedem, hogy megkeressen engem Izráel háza, hogy ezt megtegyem nekik: szaporítsam meg őket, az embert, mint a nyájat.
38Mint a szentségek juhai, mint Jeruzsálem juhai ünnepei alkalmával, úgy lesznek tele az elpusztult városok embernyájjal; és megtudják, hogy én vagyok az Úr.