1Lett rajtam az Úr keze, és kivitt engem lélekben az Úr, és letett engem a völgy közepette; és az tele volt csontokkal.
2És elvitt engem mellettük köröskörül; és íme sok volt nagyon a völgy felszínén, és íme igen meg voltak száradva.
3És azt mondta nekem: Emberfia, megelevenedhetnek-e ezek a csontok? És azt mondtam: Uram, én uram, te tudod!
4És azt mondta nekem: Prófétálj ezek felett a csontok felett; és mondd nekik: Ti száraz csontok, halljátok meg az Úr szavát!
5Így mondta az én uram, az Úr ezeknek a csontoknak: Íme én hozok belétek leheletet, és éltek.
6És adok reátok inakat, és teszek reátok húst, és beborítlak benneteket bőrrel, és adok belétek leheletet, és éltek; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
7És prófétáltam, amint parancsolva volt nekem; és íme zaj támadt, amint prófétáltam, és íme rendülés, és közeledtek a csontok, csont a maga csontjához.
8És láttam, és íme inak voltak rajtuk, és hús nőtt, és bőr borult reájuk felül; de lehelet nem volt bennük.
9És azt mondta nekem: Prófétálj a leheletnek, a szellemnek; prófétálj, emberfia, és mondd a leheletnek: Így mondta az én uram, az Úr: A négy szél felől jövel, ó lehelet, és lehelj ezekbe a megölöttekbe, hogy éljenek!
10És mikor prófétáltam, mint parancsolta nekem, beléjük szállt a lehelet, és megelevenedtek, és lábára állt egy igen-igen nagy sereg.
11És azt mondta nekem: Emberfia, ezek a csontok az Izráel egész háza: íme azt mondják: Megszáradtak a csontjaink, és elveszett a reménységünk, kivágattattunk.
12Ezért prófétálj és mondd nekik: Így mondta az én uram, az Úr: Íme én felnyitom sírjaitokat, és felhozlak titeket sírjaitokból, én népem; és beviszlek titeket Izráel földjére.
13És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr; mikor felnyitom sírjaitokat, és felhozlak benneteket sírjaitokból, én népem.
14És belétek adom leheletemet, és éltek, és leteszlek titeket a saját földetekre; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, aki szóltam és megcselekszem, mond az Úr.
15És lett hozzám az Úr szava, mondván:
16És te, emberfia, végy magadnak egy fát, és írd rá: Júdáé és Izráelnek vele társult fiaié; és végy egy másik fát, és írd rá: Józsefé, Efraim fája és Izráelnek egész vele társult házáé:
17és tedd azokat össze, egyiket a másikkal egy fává; és legyenek egyek a kezedben.
18És mikor azt mondják neked néped fiai, mondván: Ugye megjelented nekünk, mik ezek részedről?
19Mondd nekik: Így mondta az én uram, az Úr: Íme én veszem József fáját, mely Efraim kezében van, és Izráelnek vele társult törzseit; és teszem őket azon a Júda fájához, és egy fává teszem őket, és eggyé lesznek a kezemben.
20És legyenek a fák, amelyekre írsz, a kezedben, szemeik előtt.
21És szólj nekik: Így mondta az én uram, az Úr: Íme én kiveszem Izráel fiait a pogányok közül, ahova mentek; és összegyűjtöm őket mindenfelől, és beviszem őket a saját földjükre.
22És egy nemzetté teszem őket az országban, Izráel hegyein, és egy király lesz a királyuk valamennyiüknek; és nem lesznek többé két nemzetté, és nem oszolnak már többé két királyságra.
23És nem fertőztetik meg többé magukat bálványaikkal és undokságaikkal és semmi bűnükkel; és megszabadítom őket minden lakhelyükről, melyekben vétkeztek, és megtisztítom őket, és lesznek nekem népem gyanánt, és én leszek nekik Istenük gyanánt.
24És az én szolgám, Dávid lesz felettük király, és egy pásztora lesz mindnyájuknak; és ítéleteimben járnak, és törvényeimet megtartják és megcselekszik azokat.
25És laknak az országban, melyet Jákób szolgámnak adtam, melyben atyáitok laktak; és benne laknak ők és fiaik és fiaiknak fiai örökké, és szolgám Dávid lesz fejedelmük örökké.
26És kötök velük békeszövetséget, mely örökkévaló szövetség lesz velük; és elhelyezem őket, és megsokasítom őket, és szenthelyemet közöttük helyezem el örökre.
27És felettük lesz hajlékom, és én Istenük gyanánt leszek nekik; ők pedig népem gyanánt lesznek nekem.
28És megtudják a pogányok, hogy én vagyok az Úr, ki Izráelt szentté teszem; amennyiben szentélyem közöttük lesz örökre.