1És lett hozzám az Úr szava, mondván:
2Emberfia, fordítsd arcodat Széir hegye ellen; és prófétálj ellene.
3És mondd neki: Így mondta az én uram, az Úr: Íme én ellened vagyok, Széir hegye; és kinyújtom rád kezemet, és pusztasággá és iszonyattá teszlek.
4Városaidat rommá teszem, és te pusztaság leszel; és megtudod, hogy én vagyok az Úr.
5Mivelhogy ősi ellenségeskedés van benned, és Izráel fiait a kard kezére szolgáltattad szerencsétlenségük idejében, a végső bűn idejében:
6ezért élek én, mond az én uram, az Úr, hogy vérnek készítelek elő téged, és vér fog üldözni téged; bizony vért gyűlöltél, tehát vér üldözzön téged.
7És teszem Széir hegyét iszonyattá és pusztasággá; és kiirtom belőle a jövőt és menőt.
8És megtöltöm hegyeit sebesültjeivel; halmaidon, völgyeidben és minden medreidben hullanak a kard sebesültjei.
9Örök pusztasággá teszlek téged, és városaidat ne lakják; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
10Mivelhogy azt mondtad: Énnek a két nemzetnek és ennek a két országnak az enyémnek kell lenni, és mi elfoglaljuk azt; noha az Úr ott volt:
11ezért élek én, mond az én uram, az Úr, hogy a te haragod és irigységed szerint cselekszem, amellyel te cselekedtél irántuk való gyűlöletedből; és megismertetem magamat közöttük, mikor megítéllek téged,
12és megtudod, hogy én vagyok az Úr. Hallottam minden szidalmadat, melyet Izráel hegyei ellen mondtál, mondván: Elpusztultak, nekünk adattak eledelül.
13És nagyzoltatok ellenem szátokkal, és sokat beszéltetek ellenem; én hallottam.
14Így mondta az én uram, az Úr: Az egész föld örömére pusztasággá teszlek téged.
15Amint örültél Izráel háza örökségén, hogy elpusztult, úgy cselekszem veled: pusztaság leszel, Széir hegye és egész Edom teljesen, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.