Ezekiel 33
1 És lett hozzám az Úr szava, mondván:
2 Emberfia, szólj néped fiaihoz, és mondd nekik: Ha egy országra kardot viszek; és vesz az ország népe maga közül egy embert, és őrállóvá teszi azt maga felett;
3 és az látja a kardot az országra jönni, és megfújja a kÚrtöt, és figyelmezteti a népet,
4 és aki hall, hallja a kÚrt szavát, de nem veszi fel a figyelmeztetést, és eljön a kard, és elragadja őt; akkor annak vére a maga fején lesz.
5 Hallotta a kÚrtszót, és nem vette fel az intést, legyen rajta a vére; mert ha felvette volna az intést, megmenthette volna életét.
6 De ha az őrálló, mikor látja a kardot jönni, nem fújja meg a kÚrtöt és a nép nem kap figyelmeztetést és eljön a kard, és elragad belőle egy lelket; az a maga bűnéért ragadtatik el, de vérét az őrálló kezén keresem meg.
7 Így téged, emberfia, őrállóvá tettelek Izráel háza felett; ha tehát igét hallasz számból, figyelmeztesd őket nevemben.
8 Ha azt mondom a hitetlennek: Hitetlen, bizonnyal meg kell halnod, és te nem szólsz, hogy figyelmeztesd a hitetlent útjára; az a hitetlen a maga bűnéért hal meg, de vérét a te kezeden keresem meg.
9 Ha pedig te figyelmeztetted a hitetlent útjára, hogy térjen meg róla, és nem tér meg útjáról; ő meghal bűnében, de te megmentetted életedet.
10 És te, emberfia, mondd Izráel házának: Így mondjátok, mondván: Ha bűneink és vétkeink rajtunk vannak; és mi azokban elsenyvedünk, hát hogyan élünk? [23; 39]
11 Mondd nekik: Élek én, mond az én uram, az Úr, hogy nem a hitetlen halálában gyönyörködöm, hanem abban, ha a hitetlen megtér az ő útjáról, és él; térjetek meg, térjetek meg gonosz útjaitokról; hát miért halnátok meg, Izráel háza?
12 De te, emberfia, mondd néped fiainak: Az igaz embert meg nem menti igazsága, amely nap elpártol, és a hitetlen el nem botlik hitetlenségében, amely nap megtér hitetlenségéből; tudniillik az igaz ember nem élhet abban, amely nap vétkezik.
13 Ha azt mondom az igaz embernek, hogy élvén él, és ő bízik igazságában és álnokságot cselekszik; semmi igazsága nem fog neki beszámíttatni, és abban az álnokságban, melyet cselekedett, abban hal meg.
14 Ha pedig azt mondom a hitetlennek: Halálnak halálával halsz meg; de az megtér vétkéből, és ítéletet és igazságot cselekszik;
15 ha a hitetlen a zálogot visszaadja, a rablottat megtéríti, az élet törvényeiben jár, nem cselekedvén álnokságot: élvén él, meg nem hal.
16 Semmi vétke, melyet elkövetett, nem számíttatik be neki; ítéletet és igazságot cselekedett, élvén éljen.
17 És azt mondják néped fiai: Nem igazságos az Úr útja; pedig az ő útjuk nem igazságos.
18 Ha eltér az igaz az ő igazságától, és álnokságot cselekszik, abban hal meg;
19 és ha megtér a hitetlen az ő hitetlenségéből, és ítéletet és igazságot cselekszik, ő azok által él.
20 És azt mondjátok: Nem igazságos az Úr útja! Kit-kit a maga útjai szerint ítélek meg köztetek, Izráel háza.
21 És történt fogságunk tizenkettedik évében, a tizedik hónap ötödikén, megérkezett hozzám a menekült Jeruzsálemből, mondván: Bevétetett a város.
22 És az Úrnak keze lett rajtam azelőtt való este, mikor a menekült megérkezett, és megnyitotta a számat, míg megérkezett hozzám reggel; és megnyílt a szám és nem voltam többé néma.
23 És lett hozzám az Úr szava, mondván:
24 Emberfia, ezeknek a romoknak lakói Izráel földjén azt mondják, mondván: Egyedül volt Ábrahám, és örökölte az országot, de mi sokan vagyunk, nekünk adatott az ország birtokul.
25 Ezért mondd nekik: Így mondta az én uram, az Úr: Ti megeszitek a vért, és szemeiteket bálványaitokra emelitek, és vért ontotok; és az országot akarjátok örökölni?
26 Kardotokon álltok, utálatosságot cselekesztek, és mindenitek megfertőzteti felebarátjának feleségét; és az országot akarjátok örökölni?
27 Így mondd nekik: Így mondta az én uram, az Úr: Élek én, hogy akik a romok közt vannak, kard által esnek el, és akik a mező színén, azokat a vadnak adom eledelül; és akik az erődökben és a barlangokban, azok dögvészben halnak meg.
28 És pusztasággá és iszonyattá teszem az országot, és megszűnik büszke ereje; és elpusztulnak Izráel hegyei, úgy hogy nem lesz, ki átmenjen rajtuk.
29 És megtudják, hogy én vagyok az Úr; mikor az országot pusztasággá és iszonyattá teszem minden utálatosságukért, amit cselekedtek.
30 És te, emberfia, néped fiai azok, akik beszélgetnek rólad a falak mellett a házak ajtaiban; és szól egyik a másiknak, ki-ki felebarátjának, mondván: Jertek csak és hallgassátok, micsoda ige jön ki az Úrtól!
31 És úgy jönnek hozzád, mint egy népcsődület, és leülnek előtted, mint az én népem, és hallgatják szavaidat, de azokat nem cselekszik; mert szájukkal kedveskedéseket cselekesznek ők, szívük az ő igazságtalan nyereségük után jár.
32 És íme te olyan vagy nekik, mint egy szerelmes dal, szép hangú, jól hárfázó; és hallgatják szavaidat, de nem cselekszik azokat.
33 De mikor beteljesedik, íme beteljesedik, akkor megtudják, hogy próféta volt közöttük.