Ezekiel 25
1 És lett hozzám az Úr szava, mondván:
2 Emberfia, fordítsd arcodat Ammon fiai felé; és prófétálj ellenük.
3 És mondd Ammon fiainak: Halljátok meg uramnak, az Úrnak szavát; így mondta az én uram, az Úr: Mivelhogy ti azt mondtátok: „Haha\ az én szenthelyemre, mikor megfertőztetett, és Izráel földjére, mikor elpusztíttatott, és Júda házára, mikor fogságba mentek:
4 ezért íme én odaadlak téged Kelet fiainak birtokába; és letelepítik beléd sátortáboraikat; és felállítják benned hajlékaikat. Ők eszik meg gyümölcsödet, és ők isszák meg tejedet;
5 és Rabbát tevék tanyájává teszem, és Ammon fiait juhdelelővé. És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
6 Mert így mondta az én uram, az Úr: Mivelhogy kezeddel tapsoltál, és lábaddal tomboltál; és teljes megvetéseddel örültél, lélekből Izráel földjének:
7 ezért íme én kinyújtom rád kezemet, és odaadlak zsákmányul a nemzeteknek, és kiirtalak téged a népek közül, és kivesztelek az országok közül: elpusztítalak, és megtudod, hogy én vagyok az Úr.
8 Így mondta az én uram, az Úr: Mivelhogy azt mondta Móáb és Széir: Íme Júda háza olyan, mint a többi nemzetek:
9 ezért íme én leszerelem Móáb hegyhátáról a városokat, valamennyi városát [az ország díszét, Bét Ha-Jesimótot, Baál Meónt és Kirjátajimot].
10 És Kelet fiainak, Ammon fiaival együtt, adom azt birtokába, hogy ne legyen neve a nemzetek között [Ammon fiainak]:
11 és ítéleteket cselekszem Móábban; és megtudják, hogy én vagyok az Úr.
12 Így mondta az én uram, az Úr: Mivelhogy Edom bosszúságos bosszút cselekedett Júda házán; és bűnösen bűnösökké tették magukat, úgy állták meg bosszújukat rajtuk;
13 ezért így mondta az én uram, az Úr: És kinyújtom kezemet Edomra, és kiirtok belőle embert és barmot; és pusztává teszem azt, Témántól Dedánig kard által hullanak el.
14 És odaadom bosszúállásomat Edomon népemnek, Izráelnek kezébe; és haragom és hevem szerint tesznek Edommal, és megismerik bosszúállásomat, mond az én uram, az Úr.
15 Így mondta az én uram, az Úr: Mivelhogy a filiszteusok bosszúból cselekedtek; és bosszúságos bosszút álltak megvetéssel, lélekből pusztítván ősi ellenségeskedéssel:
16 ezért így mondta az én uram, az Úr: Íme én kinyújtottam kezemet a filiszteusokra, és kiirtom a kerétieket; és elvesztem a tengerparti maradékot.
17 És bosszúállásokat cselekszem rajtuk nagy indulattal; és megtudják majd, hogy én vagyok az Úr, mikor megállom rajtuk bosszúmat.