1És lett hozzám az Úr szava a kilencedik évben, a tizedik hónapban, a hónap tizedikén, mondván:
2Emberfia, írd fel magadnak e nap nevét, éppen ezét a napét; éppen ezen a napon támadt Babilónia királya Jeruzsálemre.
3És emelj a pártos házra példázatot, és mondd nekik: Így mondta az én uram, az Úr: Tedd fel a fazekat, tedd fel, és önts bele vizet is.
4És szedd össze bele a darabokat, minden jó darabot, combot és lapockát; legjava csontokkal töltsd meg.
5A juh legjavát vedd, és csontrakást is alá; forrald forralva, a csontok is főjenek meg benne.
6Ezért így mondja az én uram, az Úr: Jaj, vérváros, fazék, melyben rozsdája benne van, és rozsdája nem ment ki belőle; darabjait darabonként hozzák ki, nem esik reá sors.
7Mert vére benne van, kopasz sziklára tette; nem a földre ontotta azt, hogy eltakarta volna porral:
8hogy indulatomat ráhozzam, hogy bosszúmat megálljam, azért tettem vérét kopasz sziklára, hogy el ne takartassék.
9Ezért így mondta az én uram, az Úr: Jaj a vérvárosnak; én is nagy farakást rakok!
10Halmozd a fát, gyújtsd meg a tüzet, készítsd el a húst; és fűszerezd meg fűszereivel, és a csontok lobogjanak!
11És állítsd azt parazsaira Úresen, hogy meghevüljön és megtüzesedjék reze, és olvadjon el benne tisztátalansága, emésztessék el rozsdája.
12Fáradsággal fárasztott, és nem ment ki belőle rozsdája; tűzbe rozsdáját!
13Tisztátalanságodban feslettség van; mivelhogy tisztítottalak, és nem lettél tiszta, tisztátalanságodból már nem tisztulsz ki, míg meg nem nyugtatom rajtad indulatomat.
14Én, az Úr szólottam, eljön és megcselekszem, nem engedem el, és nem kímélek, és nem könyörülök; útjaid szerint és cselekedeteid szerint ítélnek meg téged, mond az én uram, az Úr.
15És lett hozzám az Úr szava, mondván:
16Emberfia, íme én elveszem tőled szemeid kívánságát egy csapással; de ne gyászold és ne sirasd és ne jöjjön könnyed.
17Sóhajts némán, halotti gyászt ne rendezz, turbánodat kösd fel, és saruidat vedd lábaidra; és ne takard el szakálladat, és emberek kenyerét ne edd.
18És reggel szóltam a néphez, és estére meghalt a feleségem; és másnap úgy cselekedtem, amint parancsolva volt nekem.
19És azt mondta a nép nekem: Nem mondod meg nekünk, mi az, hogy te ezeket nekünk csinálod?
20És azt mondtam nekik: Az Úr szava lett hozzám, mondván:
21Mondd Izráel házának. Így mondta az én uram, az Úr: Íme én megfertőztetem szenthelyemet, büszke erősségeteket, szemeitek kívánságát és lelketek vágyát; és fiaitok és leányaitok, kiket ott hagytatok, kard által hullanak el.
22(És úgy cselekesztek, mint én cselekedtem, szakállatokat nem takarjátok el, és emberek kenyerét nem eszitek;
23és turbánotok fejeteken és saruitok lábaitokon lesznek, nem jajgattok és nem sírtok; és elsenyvedtek bűneitekben, és egymásra sóhajtoztok.)
24És Ezékiel jósjelül lesz nektek, amint ő cselekedett, egészen úgy cselekesztek, mikor ez bekövetkezik; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr Isten.
25És te, emberfia, nemde amely nap elveszem tőlük erősségüket, dicsőségük örömét; szemeik kívánságát és lelkük vágyódását, fiaikat és leányaikat;
26aznap meg fog jönni a menekült hozzád, hogy füledbe mondja a hírt?
27Azon a napon megnyílik a szád a menekülttel, és beszélsz és nem leszel tovább néma; úgy leszel nekik jósjel gyanánt, és megtudják, hogy én vagyok az Úr.