1És történt a tizenegyedik évben, a hónap elsején; lett hozzám az Úr szava, mondván:
2Emberfia, mivelhogy azt mondta Tírusz Jeruzsálemre: „Haha, összetörött a népek kapuja, hozzám fordult; én megtelek, ő elpusztult\;
3ezért így mondta az én uram, az Úr: Íme én ellened vagyok, Tírusz: És sok nemzetet hozok fel ellened, mint a tenger felhozza habjait:
4és lerontják Tírusz kőfalait, és ledöntik tornyait. És elseprem porát róla, és kopasz sziklává teszem azt:
5hálókivető hely legyen a tengerben, mert én szólottam, mond uram, az Úr. És lesz a nemzetek zsákmányává;
6és leányai, kik a mezőn vannak, karddal öletnek meg, és megtudják, hogy én vagyok az Úr.
7Mert így mondta az én uram, az Úr: Íme én elhozom Tíruszra Nabukadneccárt, Babilónia királyát északról; a királyok királyát lóval és szekérrel, és lovasokkal és gyülekezettel és sok néppel.
8Lányaidat a mezőn karddal öli meg; és őrtornyot állít ellened, és töltést tölt fel ellened, és pajzsfödelet állít fel ellened:
9és homloktörőjét teszi kőfalaid ellen; és homloktörőjét teszi kőfalaid ellen; és ledönti tornyaidat kardjaival. És ledönti tornyaidat kardjaival.
10Lovainak sokaságától ellep téged a por; a lovas és kerék és szekér hangjától megreszketnek kőfalaid; mikor bevonul kapuidon, mint betört városba bevonulni szoktak.
11Lovai patáival megtiporja minden utcádat; népedet karddal öli meg: és erőd oszlopai a földre szállanak;
12prédára hányják gazdagságodat, és elzsákmányolják áruidat. És ledöntik kőfalaidat, és lerontják gyönyörűséges házaidat; és köveidet és fáidat és porodat beleteszik a víz közepébe.
13És megszüntetem énekeid zaját; és hárfáid hangja nem hallatik többé.
14És kopasz sziklává teszlek, hálókivető hely leszel, nem épülsz fel többé; mert én, az Úr, szólottam, mond az én uram, az Úr.
15Így mondta az én uram, az Úr, Tírusznak: Nemde zuhanásod hangjától, mikor sebesült nyög, ölvén öldökölnek benned, megrendülnek a szigetek?
16És leszáll királyi székéről a tenger minden fejedelme; és leteszik felöltőiket, és hímzett ruháikat levetik. Reszketésbe öltöznek, a földre ülnek; és megreszketnek pillanatonként, és szörnyűködnek rajtad.
17És gyászéneket kezdenek rád, és ezt mondják neked: Be elvesztél, te tengerektől megült, te híres város! Mely a tengerek által lett erős, maga és lakosai; melyek félelmetességüket átadták minden lakójának.
18Most rettegnek a szigetek leomlásod napján; és a szigetek, melyek a tengerben vannak, meg vannak ijedve végedtől.
19Mert így mondta az én uram, az Úr: Mikor puszta várossá teszlek téged, mint a városok, melyeket nem laknak; mikor felhozom rád a hullámárt, és elborítanak téged a nagy vizek;
20mikor leviszlek a verembe szállókkal a néhai néphez; és a föld legmélyén adok neked lakást az örök romokban [hogy téged ne lakjanak]; akkor dicsőséget adok az élők országára,
21téged ijedelemmé teszlek, és nem leszel; és ha keresnek téged, nem leszel található soha többé, mond az én uram, az Úr.