1Te pedig kezdj gyászéneket Izráel fejedelmeire,
2és mondd: Micsoda nőstény oroszlán volt anyád az oroszlánok közt! A dali oroszlánok közt tanyázott, nevelte fiait.
3Mikor felnevelt egyet fiai közül, dali oroszlán lett; és megtanult prédát széttépni, embert evett.
4És meghallották róla a nemzetek, vermükben megfogatott; és elvitték őt horgokon Egyiptom országába.
5És látta, ha várakozik, elveszett reménye; tehát másikat fogott fiai közül, azt tette dali oroszlánná.
6És az járt-kelt az oroszlánok között, dali oroszlán lett; és megtanult prédát széttépni, embert evett.
7És megismerte annak palotáit, és városaikat elpusztította; és megijedt az ország és teljessége ordításának hangjától.
8És rátették a nemzetek körül a tartományokból; és ráterítették hálójukat, vermükben megfogatott.
9És ketrecbe tették őt horgokkal, és elvitték őt Babilónia királyához; bevitték őt erődökbe, hogy többé ne hallassék hangja Izráel hegyein.
10Anyád, mint a te vérbeli tőkéd, mely víz mellé volt ültetve; termékeny és dús ágazatú lett a sok víz folytán:
11és erős vesszei lettek neki uralkodó-pálcáknak; és kimagaslott a törzse, fel a felhők közé; és kilátszott magasságával sok hajtása közül.
12De kiszaggattatott haraggal, a földre vettetett, és a keleti szél leszárította gyümölcsét. Letörettek és elszáradtak, erős vesszejét tűz ette meg.
13És most a sivatagba van ültetve, aszú és szomjú országba:
14és tűz jött ki ágai vesszejéből, gyümölcsét megette, és nincs benne erős vessző, uralkodó pálca.