1És történt a hetedik évben az ötödik hónap tizedikén, jöttek némelyek Izráel vénei közül az Urat megkérdezni; és leültek, előttem.
2És lett hozzám az Úr szava, mondván:
3Emberfia, beszélj Izráel véneivel, és mondd nekik: Így mondta az én uram, az Úr: Ti engem megkérdezni jöttetek? Élek én, hogy nem engedem magamat nektek megkérdezni, mond az én uram, az Úr.
4Meg akarod-e ítélni őket, meg akarod-e ítélni, emberfia? Atyáik utálatosságait add tudtukra.
5És mondd nekik: Így mondta az én uram, az Úr: Amely napon kiválasztottam Izráelt, és felemeltem kezemet Jákób háza magvának, és megismertettem velük magamat Egyiptom országában; és felemeltem nekik kezemet, mondván: Én vagyok az Úr, a ti Istenetek:
6azon a napon felemeltem nekik kezemet, hogy kihozom őket Egyiptom országából, abba az országba, melyet kinéztem nekik, mely tejjel és mézzel folyó, mely minden országok dísze;
7és azt mondtam nekik: Mindnyájan vessétek el szemeitek iszonyatosságait, és Egyiptom bálványaival meg ne fertőztessétek magatokat; én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
8De pártot ütöttek ellenem és nem akartak rám hallgatni; senki szemének iszonyatosságát el nem vetette, és Egyiptom bálványait el nem hagyták: úgyhogy azt mondtam, hogy kiöntöm indulatomat rájuk, elvégezvén haragomat rajtuk Egyiptom országán belül.
9De nevemért cselekedtem, hogy meg ne fertőztessék a nemzetek szemei előtt, akik között ők voltak; akiknek szemei előtt megismertettem magamat velük, kihozván őket Egyiptom országából.
10Mikor kihoztam őket Egyiptom országából, a sivatagba vittem őket.
11És kiadtam nekik törvényeimet, és ítéleteimet megismertettem velük; melyeket az embernek cselekedni kell, hogy éljen általuk.
12Sőt szombataimat is kiadtam nekik, hogy legyenek jelül köztem és köztük; hogy megtudják, én vagyok az Úr, aki őket megszentelem.
13De pártot ütött ellenem Izráel háza a sivatagban, törvényeimben nem jártak, és ítéleteimet megvetették, melyeket cselekedni kell az embernek, hogy éljen általuk, és szombataimat megfertőztették nagyon; úgyhogy azt mondtam, kiöntöm rájuk indulatomat a sivatagban, elemésztvén őket.
14De nevemért cselekedtem; hogy meg ne fertőztessék a nemzetek szemei előtt, akiknek szemei előtt kihoztam őket.
15De mégis felemeltem én nekik kezemet a sivatagban; hogy nem viszem be őket az országba, melyet adtam, mely tejjel és mézzel folyó, mely minden országok dísze;
16mivelhogy ítéleteimet megvetették és törvényeimben nem jártak, és szombataimat megfertőztették; mert bálványaik után járt a szívük.
17Csakhogy megszánta a szemem őket, hogy el ne pusztítsam őket; és így nem vetettem nekik véget a sivatagban.
18És azt mondtam fiaiknak a sivatagban: Atyáitok törvényeiben ne járjatok, és ítéleteiket meg ne tartsátok; és bálványaikkal meg ne fertőztessétek magatokat.
19Én vagyok az Úr, a ti Istenetek, az én törvényeimben jártok; és az én ítéleteimet tartsátok meg, és cselekedjétek azokat.
20És szombataimat szenteljétek meg, hogy legyenek jelül köztem és köztetek, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
21De pártot ütöttek ellenem a fiak, törvényeimben nem jártak, és ítéleteimet nem tartották meg, hogy megcselekedték volna azokat, melyeket az embernek cselekedni kell, hogy éljen általuk, szombataimat megfertőztették; úgyhogy azt mondtam, kiöntöm indulatomat rájuk, elvégezvén haragomat rajtuk a sivatagban.
22De visszafordítottam kezemet, és nevemért cselekedtem, hogy meg ne fertőztessék a nemzetek szemei előtt, akiknek szemei előtt kihoztam őket.
23Mégis felemeltem én nekik kezemet a sivatagban, hogy elszélesztem őket a nemzetek közé és elszórom őket az országokba;
24mivelhogy ítéleteimet nem cselekedték, és törvényeimet megvették, és szombataimat megfertőztették; és atyáik bálványai után voltak szemeik.
25Azért én is adtam nekik törvényeket, melyek nem jók, és ítéleteket, melyek által ne éljenek;
26és megfertőztettem őket áldozataikkal, mikor megégettek minden méhmegnyitót; hogy megdöbbentsem őket, hogy tudják meg, hogy én vagyok az Úr.
27Ezért szólj Izráel házának, emberfia, és mondd nekik: Így mondta az én uram, az Úr: Továbbá ezzel káromoltak engem atyáitok, hogy hűségszegést követtek el ellenem.
28Mikor bevittem őket abba az országba, melyre nézve felemeltem kezemet, hogy nekik adom azt; láttak mindenféle emelkedett halmot és mindenféle sűrű lombú fát, és ott áldozták vágóáldozataikat, és ott adták le megbotránkoztató áldozati ajándékukat, és ott tették kedves illatukat, és ott öntötték italáldozataikat.
29És mondtam nekik: Mi az a magaslat, ahova ti bementek? Ezért nevezik a nevét bámának mind a mai napig.
30Ezért mondd Izráel házának: Így mondta az én uram, az Úr: Úgy e ti atyáitok útján megfertőztetitek magatokat, és az ő iszonyatosságaik nyom á n paráználkodtok?
31És mikor áldozati ajándékaitokat megviszitek, mikor fiaitokat átviszitek a tűzön, ti megfertőztetitek magatokat minden bálványotokkal mind a mai napig: és én engedjem nektek magamat megkérdezni, Izráel háza? Élek én, mond az én uram, az Úr, hogy nem engedem magamat nektek megkérdezni.
32Az meg, ami lelketekbe felötlik, semmiképpen sem lesz meg; amit ti mondotok: Leszünk olyanok, mint a pogányok, mint az országok nemzetségei, szolgálván fát és követ.
33Élek én, mond az én uram, az Úr, hogy erős kézzel és kinyújtott karral és kiöntött indulattal leszek király felettetek;
34és kihozlak titeket a népek közül, és összegyűjtelek titeket az országokból, melyekbe elszéledtetek; erős kézzel és kinyújtott karral és kiöntött indulattal;
35és elviszlek benneteket a népek sivatagába; és ott törvénykezem veletek szemtől szembe.
36Mint atyáitokkal törvénykeztem Egyiptom országának sivatagában, úgy törvénykezem veletek, mond az én uram, az Úr.
37És átviszlek benneteket a pálca alatt; és behozlak titeket a frigy kötelékébe.
38És kitisztítom közületek a pártosokat és az ellenem vétőket, tartózkodásuk országából kihozom őket, de Izráel földére nem mennek be; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
39Ti tehát, Izráel háza, így mondta az én uram, az Úr, ki-ki a maga bálványát, menjetek, szolgáljátok; de ezután bizony hallgatni fogtok rám, és szent nevemet nem fertőztetitek meg többé áldozati ajándékaitokkal és bálványaitokkal.
40Mert szentségem hegyén, Izráel magaslatának hegyén, mond az én uram, az Úr, ott szolgál engem Izráel egész háza, az egész az országban; ott fogadom őket kedvesen, és ott keresem emelékáldozataitokat és ajándék-zsengéiteket minden szentségetekből.
41Kedves illatban kedvesen fogadlak titeket, mikor kihozlak titeket a népek közül, és összegyűjtelek titeket az országokból, ahova elszéledtetek; és megszenteltetem bennetek a nemzetek szemei előtt.
42És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mikor beviszlek titeket Izráel földére; az országba, melyre nézve felemeltem kezemet, hogy atyáitoknak adom azt.
43És megemlékeztek ott útjaitokról és minden cselekedeteitekről, melyekkel megfertőztettétek magatokat; és megutáljátok ti magatokat minden gonoszágaitokért, melyeket cselekedtetek.
44És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mikor az én nevemért cselekszem veletek; nem a ti gonosz útjaitok szerint és romlott cselekedeteitek szerint, Izráel háza, mond az én uram, az Úr.
45És lett hozzám az Úr szava, mondván:
46Emberfia, fordítsd arcodat dél felé, és beszélj délnek; és prófétálj a mező erdeje ellen a Délvidéken.
47És mondd a Délvidék erdejének: Halld meg az Úr szavát: Így mondta az én uram, az Úr: Íme én tüzet gyújtok benned, és megesz benned minden zöldellő fát és minden száraz fát, nem alszik el a lobogó láng, és megég nála minden arc déltől északig.
48És meglátja minden test, hogy én, az Úr gyújtottam azt; nem alszik el.
49És azt mondtam: Jaj, Úr, én uram, ezek azt mondják rólam: Nemde példabeszédmondó ez?