1És lett hozzám az Úr szava, mondván:
2Emberfia, fordítsd arcodat Jeruzsálem felé, és beszélj a szenthelyek felé; és prófétálj Izráel földje ellen.
3És mondd Izráel földjének: Így mondta az Úr: Íme én ellened vagyok, és kihúzom kardomat hüvelyéből; és kiirtok belőled igazat és hitetlent.
4Mivelhogy kiirtok belőled igazat és hitetlent, azért jön ki kardom hüvelyéből minden test ellen déltől északig.
5És megtudja minden test, hogy én, az Úr kihúztam kardomat hüvelyéből; nem tér vissza többé.
6Te azért, emberfia, nyögj, megroskadt derékkal és keserűséggel nyögj szemeik előtt.
7És lesz, ha mondják neked: Miért nyögsz te?; ezt mondd: A hírért, mert megjött, és elolvad minden szív, és elernyed minden kéz, és elhamvad minden lélek, és minden térd vízül megy; íme megjött és megtörténik, mond az én uram, az Úr.
8És lett hozzám az Úr szava, mondván:
9Emberfia, prófétálj, és mondd: Így mondta az Úr, mondd: Kard, kard, megélesítve, és ki is fényesítve!
10Hogy ölvést öldököljön, megélesítve; hogy villáma legyen neki, kifényesítve! Vagy örvendjünk fiam vesszejének, mely megvet minden fát;
11és odaadta kifényesíteni, hogy kézbe foghassák? Azt élesítették karddá, [és azt fényesítették ki] hogy odaadja az öldöklőnek.
12Kiálts és jajgass, emberfia, mert ez lesz népemen, ez Izráel minden fejedelmén: e kardnak adatottak lettek népemmel együtt; ezért verd combodat!
13[Mert megpróbáltatott, de mi lesz, ha még megvető vessző sem lesz?; mond az én uram, az Úr.]
14És te, emberfia, prófétálj, és csapd össze tenyereidet; és ismétlődik a kard harmadszor, sebesültek kardja ez, a nagy sebesült kardja, mely körülveszi őket.
15Hogy szív elolvadjon, és sok legyen az elhulló, minden kapujukba odatettem a kard öldöklését; jaj, amely villámnak készült, öldöklésre van kifenve.
16Egyesülj egybe, jobbra át; szedd össze magadat, balra át: ahova éled irányítva van.
17És én is összecsapom tenyereimet, és megnyugtatom hevemet: én, az Úr, aki szólottam.
18És lett hozzám az Úr szava, mondván:
19És te, emberfia, jegyezz fel magadnak két utat, melyen a babilóniai király kardjának jönni kell, egy országból jöjjön ki mind a kettő; útmutatót is vágj, mindenik város útjának fejénél vágd.
20Jegyezd fel az utat, melyen a kardnak jönni kell Ammon fiainak Rabbájához; és Júdához a megerősített Jeruzsálembe.
21Mert a babiloni király a válaszúton megállt a két út fejénél, hogy jövendőt lásson; megrázta a nyilakat, megkérdezte a teráfimot, megnézte a májat.
22Jobb kezébe esett a sors: „Jeruzsálem\, hogy faltörő kosokat állítson fel, hogy rivalgásra nyissa száját, hogy felemelje hangját riadóra; hogy faltörő kosokat állítson a kapuk ellen, töltést töltsön, őrtornyot építsen.
23De ez szerintük hiábavaló jövendölés lesz, az ő szemeikben nekik esküvések esküvései vannak; pedig ő „bűnre emlékeztető\ az ő megfogatásukra.
24Ezért így mondta az én uram, az Úr: Mivelhogy emlékezetbe hoztátok bűnösségeteket, amennyiben nyilvánvalókká lettek gonoszságaitok, úgyhogy minden cselekedeteitekben megláttattak vétkeitek; mivelhogy emlékezetbe hozattatok, e kézzel megfogattok.
25És te, hitetlen sebesült, Izráel fejedelme, kinek napja elérkezett a végső bűn idejére,
26így mondta az én uram, az Úr: Félre a süveget és le a koronát; ez nem így van, az alacsony fel, a magas le!
27Rommá, rommá, rommá teszem ezt; ez sem lesz, míg eljön, akit megillet, és átadom ezt.
28És te emberfia, prófétálj és mondd: Így mondta az én uram, az Úr Ammon fiairól és gyalázkodásukról, és mondd: Kard, kard, kihúzva, öldöklésre kifényesítve, hogy egyék villámával;
29míg neked hiábavalóságot látnak, míg neked hazugságot prófétálnak: [hogy téged a hitetlen sebesültek nyakára tesznek, kiknek napja elérkezett a végső bűn idejére;]
30visszatér hüvelyébe. Azon a helyen, ahol teremttettél, eredeted országában törvénykezem veled:
31és kiöntöm rád haragomat felindulásomnak tüzével fuvallok reád. És oly férfiak kezébe adlak téged, kik gyújtogatók, romlás kovácsai:
32a tűznek leszel eledelévé. Véred benne lesz a földben; nem fognak rólad megemlékezni. Mert én, az Úr szólottam.