Ezekiel 21
1 És lett hozzám az Úr szava, mondván:
2 Emberfia, fordítsd arcodat Jeruzsálem felé, és beszélj a szenthelyek felé; és prófétálj Izráel földje ellen.
3 És mondd Izráel földjének: Így mondta az Úr: Íme én ellened vagyok, és kihúzom kardomat hüvelyéből; és kiirtok belőled igazat és hitetlent.
4 Mivelhogy kiirtok belőled igazat és hitetlent, azért jön ki kardom hüvelyéből minden test ellen déltől északig.
5 És megtudja minden test, hogy én, az Úr kihúztam kardomat hüvelyéből; nem tér vissza többé.
6 Te azért, emberfia, nyögj, megroskadt derékkal és keserűséggel nyögj szemeik előtt.
7 És lesz, ha mondják neked: Miért nyögsz te?; ezt mondd: A hírért, mert megjött, és elolvad minden szív, és elernyed minden kéz, és elhamvad minden lélek, és minden térd vízül megy; íme megjött és megtörténik, mond az én uram, az Úr.
8 És lett hozzám az Úr szava, mondván:
9 Emberfia, prófétálj, és mondd: Így mondta az Úr, mondd: Kard, kard, megélesítve, és ki is fényesítve!
10 Hogy ölvést öldököljön, megélesítve; hogy villáma legyen neki, kifényesítve! Vagy örvendjünk fiam vesszejének, mely megvet minden fát;
11 és odaadta kifényesíteni, hogy kézbe foghassák? Azt élesítették karddá, [és azt fényesítették ki] hogy odaadja az öldöklőnek.
12 Kiálts és jajgass, emberfia, mert ez lesz népemen, ez Izráel minden fejedelmén: e kardnak adatottak lettek népemmel együtt; ezért verd combodat!
13 [Mert megpróbáltatott, de mi lesz, ha még megvető vessző sem lesz?; mond az én uram, az Úr.]
14 És te, emberfia, prófétálj, és csapd össze tenyereidet; és ismétlődik a kard harmadszor, sebesültek kardja ez, a nagy sebesült kardja, mely körülveszi őket.
15 Hogy szív elolvadjon, és sok legyen az elhulló, minden kapujukba odatettem a kard öldöklését; jaj, amely villámnak készült, öldöklésre van kifenve.
16 Egyesülj egybe, jobbra át; szedd össze magadat, balra át: ahova éled irányítva van.
17 És én is összecsapom tenyereimet, és megnyugtatom hevemet: én, az Úr, aki szólottam.
18 És lett hozzám az Úr szava, mondván:
19 És te, emberfia, jegyezz fel magadnak két utat, melyen a babilóniai király kardjának jönni kell, egy országból jöjjön ki mind a kettő; útmutatót is vágj, mindenik város útjának fejénél vágd.
20 Jegyezd fel az utat, melyen a kardnak jönni kell Ammon fiainak Rabbájához; és Júdához a megerősített Jeruzsálembe.
21 Mert a babiloni király a válaszúton megállt a két út fejénél, hogy jövendőt lásson; megrázta a nyilakat, megkérdezte a teráfimot, megnézte a májat.
22 Jobb kezébe esett a sors: „Jeruzsálem\, hogy faltörő kosokat állítson fel, hogy rivalgásra nyissa száját, hogy felemelje hangját riadóra; hogy faltörő kosokat állítson a kapuk ellen, töltést töltsön, őrtornyot építsen.
23 De ez szerintük hiábavaló jövendölés lesz, az ő szemeikben nekik esküvések esküvései vannak; pedig ő „bűnre emlékeztető\ az ő megfogatásukra.
24 Ezért így mondta az én uram, az Úr: Mivelhogy emlékezetbe hoztátok bűnösségeteket, amennyiben nyilvánvalókká lettek gonoszságaitok, úgyhogy minden cselekedeteitekben megláttattak vétkeitek; mivelhogy emlékezetbe hozattatok, e kézzel megfogattok.
25 És te, hitetlen sebesült, Izráel fejedelme, kinek napja elérkezett a végső bűn idejére,
26 így mondta az én uram, az Úr: Félre a süveget és le a koronát; ez nem így van, az alacsony fel, a magas le!
27 Rommá, rommá, rommá teszem ezt; ez sem lesz, míg eljön, akit megillet, és átadom ezt.
28 És te emberfia, prófétálj és mondd: Így mondta az én uram, az Úr Ammon fiairól és gyalázkodásukról, és mondd: Kard, kard, kihúzva, öldöklésre kifényesítve, hogy egyék villámával;
29 míg neked hiábavalóságot látnak, míg neked hazugságot prófétálnak: [hogy téged a hitetlen sebesültek nyakára tesznek, kiknek napja elérkezett a végső bűn idejére;]
30 visszatér hüvelyébe. Azon a helyen, ahol teremttettél, eredeted országában törvénykezem veled:
31 és kiöntöm rád haragomat felindulásomnak tüzével fuvallok reád. És oly férfiak kezébe adlak téged, kik gyújtogatók, romlás kovácsai:
32 a tűznek leszel eledelévé. Véred benne lesz a földben; nem fognak rólad megemlékezni. Mert én, az Úr szólottam.