Ezekiel 22
1 És lett hozzám az Úr szava, mondván:
2 És te, emberfia, meg akarod-e ítélni, meg akarod-e ítélni a vérvárost? Akkor add tudtára minden utálatosságait.
3 És mondd: Így mondta az én uram, az Úr: Oh város, mely önmagában vért ontott, hogy jöjjön el ideje; és bálványokat csinált maga ellen, hogy megfertőztesse magát!
4 A rajtad levő vér által, melyet kiontottál, bűnössé lettél, és bálványaid által, melyeket készítettél, fertőzötté lettél, és közel hoztad napjaidat és eljutottál éveidhez; ezért teszlek a pogányok csúfjává és a többi országok gúnyává.
5 Melyek közel hozzád és távol tőled gúnyolódnak rajtad; te fertőzött nevű, huzavonában nagy!
6 Íme Izráel fejedelmei, ki-ki ereje szerint, azon voltak benned, hogy vért ontsanak.
7 Atyát és anyát kevésbe vesznek benned; a jövevénnyel szemben elnyomást gyakorolnak benned; árvát és özvegyet sanyargatnak benned.
8 Szentségeimet megvetetted; és szombatjaimat megfertőztetted.
9 Rágalmazó emberek voltak benned, hogy vért ontsanak; és a hegyeken ettek benned, feslettséget műveltek benned.
10 Az atya szemérmét felfedték benned; elkülönítettségében levő tisztátalan nőt megnyomorítottak benned.
11 És egyik felebarátjának feleségével követett el utálatosságot; a másik a menyét fertőztette meg fajtalansággal; ismét másik a húgát, atyja leányát nyomorította meg benned.
12 Ajándékot fogadtak el benned vérontásért; uzsorát és kamatot szedtél, és megrövidítetted felebarátodat erőszakkal, és engem elfelejtettél, mond az én uram, az Úr.
13 De íme én kezembe csapok megrövidítéseden, melyet elkövettél, és a vérontásokon, melyek történtek közötted:
14 megáll-e majd a te szíved, erősek lesznek-e kezeid azokban a napokban, mikor én cselekszem teveled? Én, az Úr szóltam, és megcselekszem.
15 És elszélesztelek téged a pogányok közé, és szétszórlak az országokba; és elemésztem tisztátalanságodat belőled.
16 Mikor megfertőzött leszel magadban a pogányok között; megtudod, hogy én vagyok az Úr.
17 És lett hozzám az Úr szava, mondván:
18 Emberfia, Izráel háza salakká lett nekem; mindnyájan réz és ón és vas és ólom az olvasztókemencében, ezüstsalakká lettek.
19 Ezért így mondta az én uram, az Úr: Mivelhogy mindnyájan salakká lettetek, ezért íme én összegyűjtelek titeket Jeruzsálem belsejében.
20 Mint összegyűjtik az ezüstöt, rezet, vasat, ólmot és ónt az olvasztó kemence belsejében, hogy tüzet fújtassanak rajta, hogy megolvasszák; úgy gyűjtelek össze haragomban és felindulásomban, és beteszlek, és megolvasztalak benneteket.
21 És összegyűjtelek titeket, és indulatom tüzével fújtatok rátok; és megolvadtok benne.
22 Mint az ezüst olvadása az olvasztókemence belsejében, úgy olvadtok meg benne; és megtudjátok, hogy én, az Úr, öntöttem ki indulatomat rátok.
23 És lett hozzám az Úr szava, mondván:
24 Emberfia, mondd neki: Te oly ország vagy, mely nem tisztíttatott meg; eső nem esett rá a harag napján.
25 Melynek fejedelmei olyanok benne, mint az ordító oroszlán, mely prédát marcangol; lelket esznek, vagyont és drágaságot elvesznek, özvegyeit sokasítják benne.
26 Papjai erőszakot tettek Tanításomon, és megszentségtelenítették, ami nekem szent, szent és közönséges között a különbséget nem tették meg, és a tisztátalan és tiszta között nem magyarázták meg; és szombatjaimtól elrejtették szemeiket: és szentségtelenné lettem közöttük.
27 Főemberei olyanok benne, mint a prédát marcangoló farkasok; vért ontván, lelkeket veszítvén, hogy igazságtalan nyereséget szerezzenek.
28 És prófétáik vakolnak nekik ízetlenséggel, látnak hiábavalóságot, és jövendölnek nekik hazugságot; mondván: Így mondta az én uram, az Úr; pedig az Úr nem szólt.
29 A föld népe zsarolva zsarol és rabolva rabol; és a nyomorultat és szegényt sanyargatja, és a jövevényt jogtalanul elnyomja.
30 És kerestem köztük egy férfit, aki falat emel, és odaáll a résre elébem az országért, hogy el ne pusztítsam azt; de nem találtam.
31 Tehát kiöntöttem rájuk haragomat, indulatom tüzével elemésztettem őket; útjukat tettem fejükre, mond az én uram, az Úr.