1És lett hozzám az Úr szava, mondván:
2És te, emberfia, meg akarod-e ítélni, meg akarod-e ítélni a vérvárost? Akkor add tudtára minden utálatosságait.
3És mondd: Így mondta az én uram, az Úr: Oh város, mely önmagában vért ontott, hogy jöjjön el ideje; és bálványokat csinált maga ellen, hogy megfertőztesse magát!
4A rajtad levő vér által, melyet kiontottál, bűnössé lettél, és bálványaid által, melyeket készítettél, fertőzötté lettél, és közel hoztad napjaidat és eljutottál éveidhez; ezért teszlek a pogányok csúfjává és a többi országok gúnyává.
5Melyek közel hozzád és távol tőled gúnyolódnak rajtad; te fertőzött nevű, huzavonában nagy!
6Íme Izráel fejedelmei, ki-ki ereje szerint, azon voltak benned, hogy vért ontsanak.
7Atyát és anyát kevésbe vesznek benned; a jövevénnyel szemben elnyomást gyakorolnak benned; árvát és özvegyet sanyargatnak benned.
8Szentségeimet megvetetted; és szombatjaimat megfertőztetted.
9Rágalmazó emberek voltak benned, hogy vért ontsanak; és a hegyeken ettek benned, feslettséget műveltek benned.
10Az atya szemérmét felfedték benned; elkülönítettségében levő tisztátalan nőt megnyomorítottak benned.
11És egyik felebarátjának feleségével követett el utálatosságot; a másik a menyét fertőztette meg fajtalansággal; ismét másik a húgát, atyja leányát nyomorította meg benned.
12Ajándékot fogadtak el benned vérontásért; uzsorát és kamatot szedtél, és megrövidítetted felebarátodat erőszakkal, és engem elfelejtettél, mond az én uram, az Úr.
13De íme én kezembe csapok megrövidítéseden, melyet elkövettél, és a vérontásokon, melyek történtek közötted:
14megáll-e majd a te szíved, erősek lesznek-e kezeid azokban a napokban, mikor én cselekszem teveled? Én, az Úr szóltam, és megcselekszem.
15És elszélesztelek téged a pogányok közé, és szétszórlak az országokba; és elemésztem tisztátalanságodat belőled.
16Mikor megfertőzött leszel magadban a pogányok között; megtudod, hogy én vagyok az Úr.
17És lett hozzám az Úr szava, mondván:
18Emberfia, Izráel háza salakká lett nekem; mindnyájan réz és ón és vas és ólom az olvasztókemencében, ezüstsalakká lettek.
19Ezért így mondta az én uram, az Úr: Mivelhogy mindnyájan salakká lettetek, ezért íme én összegyűjtelek titeket Jeruzsálem belsejében.
20Mint összegyűjtik az ezüstöt, rezet, vasat, ólmot és ónt az olvasztó kemence belsejében, hogy tüzet fújtassanak rajta, hogy megolvasszák; úgy gyűjtelek össze haragomban és felindulásomban, és beteszlek, és megolvasztalak benneteket.
21És összegyűjtelek titeket, és indulatom tüzével fújtatok rátok; és megolvadtok benne.
22Mint az ezüst olvadása az olvasztókemence belsejében, úgy olvadtok meg benne; és megtudjátok, hogy én, az Úr, öntöttem ki indulatomat rátok.
23És lett hozzám az Úr szava, mondván:
24Emberfia, mondd neki: Te oly ország vagy, mely nem tisztíttatott meg; eső nem esett rá a harag napján.
25Melynek fejedelmei olyanok benne, mint az ordító oroszlán, mely prédát marcangol; lelket esznek, vagyont és drágaságot elvesznek, özvegyeit sokasítják benne.
26Papjai erőszakot tettek Tanításomon, és megszentségtelenítették, ami nekem szent, szent és közönséges között a különbséget nem tették meg, és a tisztátalan és tiszta között nem magyarázták meg; és szombatjaimtól elrejtették szemeiket: és szentségtelenné lettem közöttük.
27Főemberei olyanok benne, mint a prédát marcangoló farkasok; vért ontván, lelkeket veszítvén, hogy igazságtalan nyereséget szerezzenek.
28És prófétáik vakolnak nekik ízetlenséggel, látnak hiábavalóságot, és jövendölnek nekik hazugságot; mondván: Így mondta az én uram, az Úr; pedig az Úr nem szólt.
29A föld népe zsarolva zsarol és rabolva rabol; és a nyomorultat és szegényt sanyargatja, és a jövevényt jogtalanul elnyomja.
30És kerestem köztük egy férfit, aki falat emel, és odaáll a résre elébem az országért, hogy el ne pusztítsam azt; de nem találtam.
31Tehát kiöntöttem rájuk haragomat, indulatom tüzével elemésztettem őket; útjukat tettem fejükre, mond az én uram, az Úr.