Ezekiel 16— KIB

¹És lett hozzám az Úr szava, mondván:

²Emberfia, add tudtára Jeruzsálemnek utálatosságait.

³És mondd: Így mondta az én uram, az Úr, Jeruzsálemnek: Eredeted és születésed a kanaániak országából való; atyád az emori volt, és anyád a hitti.

⁴Ami pedig születésedet illeti, amely nap megszülettél, köldöködet el nem vágták, vízzel meg nem mostak tisztaságból; és sóval be nem dörzsöltek, és pólyálni be nem pólyáltak.

⁵Szem meg nem szánt téged, hogy ezek közül egyet megtett volna veled, könyörülvén rajtad; hanem kidobtak a nyílt mezőre, mert megirtóztak életedtől, amely nap születtél.

⁶És mikor elmentem melletted, és láttalak véredben tipródni, véredben mondtam neked: Élj; véredben mondtam neked: Élj.

⁷Sok ezerré tettelek téged, mint a mező sarját, és megsokasodtál és megnőttél, és teljes ékességre jutottál; emlőid szilárdan álltak, szőröd kinőtt, és te meztelen és csupasz voltál.

⁸És mikor elmentem melletted, és láttalak, hogy íme korod a szerelem kora, kiterjesztettem reád szárnyaimat és betakartam meztelenségedet; és megesküdtem neked és frigyre léptem veled, mond az én uram, az Úr, és enyém lettél.

⁹És megmostalak vízzel és lemostam rólad véredet; és megkentelek olajjal.

¹⁰És hímzésbe öltöztettelek, delfinbőrrel saruztalak; és lenbe öveztelek, és selyembe takartalak.

¹¹És ékszerrel ékesítettelek; és karpereceket tettem kezeidre és láncot a nyakadra.

¹²És orrperecet tettem orrodra és függőket füleidbe; és dicsőség koronáját a fejedre.

¹³Ékszered arany és ezüst volt, és öltözeted len és selyem és hímzés, ételed zsemlyeliszt és méz és olaj, és szép lettél nagyon-nagyon, és királyságra emelkedtél.

¹⁴És híred ment neked szépségedért; mert tökéletes volt az az én dicsőségem által, melyet reád tettem, mond az én uram, az Úr.

¹⁵És elbíztad magadat szépségedben és paráznává lettél a híreddel; és kiöntötted paráznaságodat minden arra járóra, legyen meg neki.

¹⁶És vettél ruháidból és paráználkodtál rajtuk; és csináltál magadnak tarka bámákat, amilyenek még nem voltak, és nem lesznek.

¹⁷És vetted az én aranyomból és ezüstömből való ékszereidet, melyeket én adtam neked, és férfiképeket csináltál magadnak; és paráználkodtál velük.

¹⁸És vetted hímes ruháidat, és betakartad őket; és olajomat és tömjénemet eléjük tetted.

¹⁹És kenyeremet, melyet adtam neked, a zsemlyelisztet és olajat és mézet, mellyel etettelek, eléjük tetted kedves illatul, és az lett; mond az én uram, az Úr.

²⁰És vetted fiaidat és leányaidat, kiket nekem szültél, és megáldoztad őket nekik eledelül. Hát nem volt elég paráználkodásodból,

²¹hogy levágtad fiaimat; és nekik adtad, megégetvén őket?

²²És minden utálatosságaid és paráználkodásaid mellett nem gondoltál ifjúságod napjaira, mikor meztelen és csupasz voltál, mikor véredben tipródtál.

²³És mind e gonoszságod után történt - jaj, jaj neked, mond az én uram, az Úr -,

²⁴hogy építettél magadnak dombot; és csináltál magadnak emelkedést minden utcán.

²⁵Minden keresztútnál megépítetted emelkedésedet, és utálatossá tetted szépségedet, és szétterpesztetted lábaidat minden arra járónak; és sokasítottad paráználkodásodat.

²⁶És paráználkodtál Egyiptom fiaival, nagytestű szomszédaiddal; és sokasítottad paráználkodásodat, hogy ingerelj engem.

²⁷Ezért íme én kinyújtottam rád kezemet és levontam részedet; és kiszolgáltattalak téged gyűlölőidnek, a filiszteusok leányának kedvére, akik pirultak utad miatt, mely feslettség volt.

²⁸És paráználkodtál Asszíria fiaival, mert kielégíthetetlen voltál; és paráználkodtál velük, és nem elégedtél meg.

²⁹És kiterjesztetted paráználkodásodat a kalmárországra, Káldeára; de ezzel sem elégedtél meg.

³⁰Mily epedő a szíved, mond az én uram, az Úr, hogy mindezeket megcselekedted, amit egy parázna uralkodónő szokott cselekedni;

³¹hogy építettél magadnak dombot minden keresztútnál és emelkedést csináltál magadnak minden utcán; de nem voltál olyan, mint a parázna, amennyiben megvetetted a bért;

³²te házasságtörő asszony, aki férje helyett fogad idegeneket!

³³A többi paráznának bért adnak; te pedig magad adsz ajándékot minden szeretődnek, és megvesztegeted őket, hogy menjenek be hozzád mindenfelől paráznaságaidért.

³⁴Tehát van benned ellentét az asszonyokkal szemben paráznaságodban; hogy nem teutánad járnak, és te adsz bért, nem pedig neked adnak bért, tehát ellentét lettél.

³⁵Ezért, te parázna, halld meg az Úr szavát:

³⁶Így mondta az én uram, az Úr: Mivelhogy kiöntetett salakod, és feltáratott meztelenséged paráználkodásodban szeretőid előtt; és minden utálatos bálványaidért és fiaid véréért, amit nekik adtál:

³⁷ezért íme én összegyűjtöm szeretőidet mind, akiknek kedves voltál, és mind, akiket szerettél, mindazokkal együtt, akiket gyűlöltél; és mikor összegyűjtöm őket ellened mindenfelől, felfedem meztelenségedet előttük, és meglátják egész meztelenségedet.

³⁸És megítéllek a házasságtörő és vérontó ítéleteivel; és rád hozom az indulat és féltékenység vérét.

³⁹És kezükbe adlak téged és lerontják dombodat és ledöntik emelkedéseidet és lehúzzák rólad ruháidat és elveszik ékszereidet; és meztelenül és csupaszon hagynak téged.

⁴⁰És gyülekezetet hoznak fel ellened, és megköveznek téged kővel; és általvernek kardjukkal.

⁴¹És felégetik házaidat tűzzel, és ítéleteket hajtanak végre rajtad sok asszony szemei előtt; és megszüntetlek mint paráznanőt, és paráznabért sem adsz többé.

⁴²Így nyugtatom el indulatomat rajtad; és féltékenységem eltávozik rólad, és megnyugszom, és nem bosszankodom többé.

⁴³Mivelhogy nem gondoltál ifjúságod napjaira és mindezekkel haragítottál engem; én is íme fejedre rakom utadat, mond az én uram, az Úr, és nem cselekeszed a feslettséget minden utálatosságaid felett.

⁴⁴Íme, aki példabeszédet mond, mind rólad veszi a példát, mondván: Lánya, mint az anyja.

⁴⁵Anyád lánya vagy te, aki megutálta férjét és fiait; és nővéreid nővére vagy te, akik megutálták férjeiket és fiaikat; anyátok hitti volt, és atyátok emori.

⁴⁶És a te nagyobbik nővéred, aki tőled balra lakik, Samária és leányai; nálad kisebb nővéred pedig, aki jobbra lakik, Szodoma és leányai.

⁴⁷És nem az ő útjaikon jártál és nem utálatosságaik szerint cselekedtél; csak egy kicsi, és rosszabb voltál náluk minden útjaidban.

⁴⁸Élek én – mond az én uram, az Úr -, hogy Szodoma nővéred nem cselekedett úgy, sem leányai, mint ahogyan te cselekedtél és leányaid.

⁴⁹Íme ez volt Szodoma nővéred bűne: kevélység, kenyérrel jóllakottság és kényelmes nyugalom volt nála és leányainál, de a nyomorult és szegény kezét nem erősítette;

⁵⁰hanem felfuvalkodott és utálatosságot cselekedett előttem; ezért eltávolítottam őket, amint láttam.

⁵¹És Samária félannyit sem vétkezett, mint a te vétkeid; úgyhogy te több utálatosságot követtél el, mint azok, és nővéreidet igazoltad minden utálatosságaiddal, melyeket cselekedtél.

⁵²Te is hordozd gyalázatodat, ki nővéreid mellett tettél ítéletet; bűneiddel, melyekkel utálatosabb voltál náluk, igazabbak lettek nálad; te is szégyenülj meg, és hordozd gyalázatodat, amennyiben igazoltad nővéreidet.

⁵³És megfordítom sorsukat, Szodoma sorsát és leányaiét és Samária sorsát és leányaiét; és a te saját sorsodat őköztük.

⁵⁴Hogy viseld gyalázatodat és pirulj mindenért, amit cselekedtél, míg azoknak vigasztalására leszel.

⁵⁵És Szodoma nővéred és leányai visszatérnek előbbi állapotukba, és Samária és leányai visszatérnek előbbi állapotukba; és te és leányaid visszatértek előbbi állapototokba.

⁵⁶És nem kellett volna Szodoma nővérednek hírhedtséggé lenni szádban; kevélységed napján,

⁵⁷mielőtt gonoszságod felfedeztetett; mint ebben az időben, mikor gyalázatuk vagy Szíria leányainak és egész környékének, a filiszteusok leányainak, akik lenéznek téged mindenfelől.

⁵⁸A magad feslettségét és utálatosságát kellett volna neked hordoznod.

⁵⁹Mert így mondta az én uram, az Úr: Ezért úgy cselekszem veled, mint te cselekedtél, mikor megvetetted az esküt, megszegvén a frigyet.

⁶⁰De én megemlékszem a frigyről, melyet ifjúságod napjaiban kötöttem veled; és örökkévaló frigyet állítok fel neked.

⁶¹És megemlékezel útjaidról, és elpirulsz, mikor megkapod nővéreidet, a nálad nagyobbakat a nálad kisebbekkel együtt; és neked adom őket lányok gyanánt, de nem a te frigyedből kifolyólag:

⁶²én állítom fel veled frigyemet; és megtudod, hogy én vagyok az Úr.

⁶³Hogy gondold meg, és szégyelld magadat, és ki ne nyisd többé a szádat szégyenletedben; mikor megbocsátok neked mindent, amit cselekedtél, mond az én uram, az Úr.