Ezekiel 17
1 És lett hozzám az Úr szava, mondván:
2 Emberfia, adj fel találós mesét és mondj példázatot Izráel házának.
3 És mondd: Így mondta az én uram, az Úr: A nagy sas, a nagy szárnyú, hosszú tollú, teljes tollazatú, a tarka színű, eljött a Libánonra, és levette a cédrus sudarát.
4 Hajtásainak hegyét letépte; és elvitte azt Kalmárországba, egy kereskedővárosba tette le azt.
5 És vett az ország magvából, és termékeny mezőbe tette azt, nagy víz mellé vitte, úgy ültette el, mint a fűzfát;
6 hogy sarjadjon ki, és buja alacsony törzsű szőlőtővé legyen, melynek ágai őhozzá hajoljanak, és gyökerei őalatta legyenek. És szőlőtővé lett, és termett ágakat, és bocsátott hajtásokat.
7 És volt egy másik nagy sas, nagy szárnyú, dús tollazatú; és íme ez a szőlőtő ahhoz hajlította gyökereit és ahhoz bocsátotta ágait, hogy itassa őt; az ágyásból, ahova ültetve volt,
8 jó mezőbe, nagy víz mellé volt ültetve; hogy ágat hajtson, gyümölcsöt teremjen, pompás szőlőtő legyen.
9 Mondd: Így mondta az én uram, az Úr: Boldogul-e? Nem szaggatja-e ki gyökereit, és nem tépi-e le gyümölcsét, hogy elszáradjon, sarjának minden üde lombja elszáradjon? És nincs-e nagy hatalma és sok népe, hogy leemelje azt gyökereiről?
10 Hát íme el van ültetve, boldogul-e? Nem szárad-e el teljesen, ha a keleti szél éri? Az ágyásban, melyben kicsirázott, elszárad.
11 És lett hozzám az Úr szava, mondván:
12 No mondd a pártos háznak: Nem értettétek meg, mi ez? Mondd: Íme eljött a babilóniai király Jeruzsálembe, és fogta annak királyát és fejedelmeit, és elhozta őket magához Babilóniába.
13 És vett egy királyi magból valót és frigyet kötött vele; és eskü alá vette őt, az ország hatalmasait pedig elvitte;
14 hogy a királyság alacsony legyen és fel ne emelkedjék; hogy megtartsa frigyét és megálljon.
15 De ő fellázadt ellene, követeit Egyiptomba küldvén, hogy adjanak neki lovakat és sok népet; hát boldogulhat-e? Megmenekülhet-e, aki ilyeneket tesz? Frigyet szegett és megmeneküljön?
16 Élek én, mond az én uram, az Úr, hogy annak a királynak területén, aki őt királlyá tette, akinek esküjét megvetette és akinek frigyét megszegte, annál, Babilónián belül fog meghalni.
17 És nagy sereggel és hatalmas gyülekezettel nem működik mellette Faraó a háborúban, mikor töltést töltenek, és őrtornyot építenek, sok lélek kiirtására.
18 És megvetette az esküt, hogy megszegje a frigyet; pedig ugye kezét adta, mégis mindezeket megcselekedte, nem menekülhet meg.
19 Ezért így mondta az én uram, az Úr: Élek én, hogy eskümet, melyet megvetett, és frigyemet, melyet megszegett, a fejére hozom.
20 És ráterítem hálómat, és megfogatik dobóhálómban; és elviszem őt Babilóniába, és ott törvénykezem vele hűségszegéséért, melyet ellenem elkövetett.
21 És minden szökevénye minden csapatában kard által esik el, a megmaradtak pedig elszélednek minden szélnek; és megtudjátok, hogy én, az Úr szólottam.
22 Így mondta az én uram, az Úr: Én veszek azért a cédrus legmagasabb sudarából és elteszem; hajtásainak tetejéről egy gyengét szakítok, és elültetem magam egy magas és emelkedett hegyre:
23 Izráel magaslatának hegyén ültetem azt el, és ágat hajt és gyümölcsöt terem, és pompás cédrussá lesz; és mindenféle madár lakik alatta, mindenféle szárnyas lakik ágainak árnyékában.
24 És megtudja a mező minden fája, hogy én, az Úr tettem alacsonnyá a magas fát, magassá az alacsony fát, tettem szárazzá a zöldellő fát, virágoztattam ki a száraz fát; én, Úr, szólottam, és megcselekedtem.