1És lett hozzám az Úr szava, mondván:
2Emberfia, adj fel találós mesét és mondj példázatot Izráel házának.
3És mondd: Így mondta az én uram, az Úr: A nagy sas, a nagy szárnyú, hosszú tollú, teljes tollazatú, a tarka színű, eljött a Libánonra, és levette a cédrus sudarát.
4Hajtásainak hegyét letépte; és elvitte azt Kalmárországba, egy kereskedővárosba tette le azt.
5És vett az ország magvából, és termékeny mezőbe tette azt, nagy víz mellé vitte, úgy ültette el, mint a fűzfát;
6hogy sarjadjon ki, és buja alacsony törzsű szőlőtővé legyen, melynek ágai őhozzá hajoljanak, és gyökerei őalatta legyenek. És szőlőtővé lett, és termett ágakat, és bocsátott hajtásokat.
7És volt egy másik nagy sas, nagy szárnyú, dús tollazatú; és íme ez a szőlőtő ahhoz hajlította gyökereit és ahhoz bocsátotta ágait, hogy itassa őt; az ágyásból, ahova ültetve volt,
8jó mezőbe, nagy víz mellé volt ültetve; hogy ágat hajtson, gyümölcsöt teremjen, pompás szőlőtő legyen.
9Mondd: Így mondta az én uram, az Úr: Boldogul-e? Nem szaggatja-e ki gyökereit, és nem tépi-e le gyümölcsét, hogy elszáradjon, sarjának minden üde lombja elszáradjon? És nincs-e nagy hatalma és sok népe, hogy leemelje azt gyökereiről?
10Hát íme el van ültetve, boldogul-e? Nem szárad-e el teljesen, ha a keleti szél éri? Az ágyásban, melyben kicsirázott, elszárad.
11És lett hozzám az Úr szava, mondván:
12No mondd a pártos háznak: Nem értettétek meg, mi ez? Mondd: Íme eljött a babilóniai király Jeruzsálembe, és fogta annak királyát és fejedelmeit, és elhozta őket magához Babilóniába.
13És vett egy királyi magból valót és frigyet kötött vele; és eskü alá vette őt, az ország hatalmasait pedig elvitte;
14hogy a királyság alacsony legyen és fel ne emelkedjék; hogy megtartsa frigyét és megálljon.
15De ő fellázadt ellene, követeit Egyiptomba küldvén, hogy adjanak neki lovakat és sok népet; hát boldogulhat-e? Megmenekülhet-e, aki ilyeneket tesz? Frigyet szegett és megmeneküljön?
16Élek én, mond az én uram, az Úr, hogy annak a királynak területén, aki őt királlyá tette, akinek esküjét megvetette és akinek frigyét megszegte, annál, Babilónián belül fog meghalni.
17És nagy sereggel és hatalmas gyülekezettel nem működik mellette Faraó a háborúban, mikor töltést töltenek, és őrtornyot építenek, sok lélek kiirtására.
18És megvetette az esküt, hogy megszegje a frigyet; pedig ugye kezét adta, mégis mindezeket megcselekedte, nem menekülhet meg.
19Ezért így mondta az én uram, az Úr: Élek én, hogy eskümet, melyet megvetett, és frigyemet, melyet megszegett, a fejére hozom.
20És ráterítem hálómat, és megfogatik dobóhálómban; és elviszem őt Babilóniába, és ott törvénykezem vele hűségszegéséért, melyet ellenem elkövetett.
21És minden szökevénye minden csapatában kard által esik el, a megmaradtak pedig elszélednek minden szélnek; és megtudjátok, hogy én, az Úr szólottam.
22Így mondta az én uram, az Úr: Én veszek azért a cédrus legmagasabb sudarából és elteszem; hajtásainak tetejéről egy gyengét szakítok, és elültetem magam egy magas és emelkedett hegyre:
23Izráel magaslatának hegyén ültetem azt el, és ágat hajt és gyümölcsöt terem, és pompás cédrussá lesz; és mindenféle madár lakik alatta, mindenféle szárnyas lakik ágainak árnyékában.
24És megtudja a mező minden fája, hogy én, az Úr tettem alacsonnyá a magas fát, magassá az alacsony fát, tettem szárazzá a zöldellő fát, virágoztattam ki a száraz fát; én, Úr, szólottam, és megcselekedtem.