1És lett hozzám az Úr szava, mondván:
2Emberfia, mivel több a szőlő fája a többi fánál; a venyige annál, mi az erdő fái közt van?
3Vajon vesznek-e belőle fát, hogy valamit csináljanak belőle; vagy vesznek-e belőle szeget, hogy egyet-mást akasszanak rá?
4Ím a tűzre tették, egye meg; két végét megette a tűz, a közepe pedig meg van pergelődve, alkalmas-e valami munkára?
5Íme amikor ép volt, nem csináltak belőle semmi munkát; hát még hogy a tűz megette és megpergelődött, készíthető-e még belőle valami munka?
6Ezért így mondta az én uram, az Úr: Mint a szőlő fáját az erdő fája közt, melyet a tűznek adtam eledelül; így adom oda Jeruzsálem lakóit.
7És ellenük fordítom arcomat; a tűzből jöttek ki, és a tűz eszi meg őket. És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr; mikor ellenük fordítom arcomat.
8És pusztasággá teszem az országot; mivelhogy hűségszegést követtek el, mond az én uram, az Úr.