Ezekiel 14
1 Egyszer jöttek hozzám némelyek Izráel vénei közül; és leültek előttem.
2 És lett hozzám az Úr szava, mondván:
3 Emberfia, ezek az emberek bálványaikra gondolnak szívükben és bűnre csábítójukat tették maguk elé: vajon egyáltalán engedjem, hogy megkérdezzenek?
4 Ezért szólj velük és mondd nekik: Így mondta az én uram, az Úr: Bárki legyen Izráel házából, aki bálványaira gondol szívében és bűnre csábítóját teszi maga elé, és a prófétához jön, annak én, az Úr bálványainak sokasága szerint felelek abban,
5 hogy szíven fogjam Izráel házát, azokat, akik elidegenedtek tőlem mindenféle bálványaikért.
6 Ezért mondd Izráel házának: Így mondta az én uram, az Úr: Térjetek meg, és forduljatok el bálványaitoktól; és minden utálatosságaitoktól fordítsátok el arcotokat.
7 Mert bárki legyen Izráel házából és a jövevények közül, akik Izráelben tartózkodnak, aki elidegenedett tőlem és bálványaira gondol szívében és bűnre csábítóját teszi maga elé; és a prófétához jön, hogy nála tudakozódjék tőlem, annak én, az Úr, magam felelek.
8 És fordítom arcomat az ellen az ember ellen és teszem őt iszonyattá, jellé és példabeszéddé, és kiirtom őt népem közül; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
9 És ha a próféta engedi magát rávenni és szól egy szót, én, az Úr vetetem rá azt a prófétát; és kinyújtom reá kezemet és kipusztítom őt Izráel népem közül.
10 És viselni fogják bűnüket; amilyen a kérdező bűne, olyan lesz a próféta bűne.
11 Hogy ne tévelyedjék el többé Izráel háza énmögülem, és meg ne fertőztessék többé magukat minden féle bűneikkel; hanem legyenek nekem népem gyanánt, és én legyek nekik Istenük gyanánt, mond az én uram, az Úr.
12 És lett hozzám az Úr szava, mondván:
13 Emberfia, ha egy ország vétkezik ellenem hűségszegést követvén el, és kinyújtom reá kezemet, és eltöröm neki a kenyér botját; és bocsátok rá éhséget, és kiirtok belőle embert és barmot:
14 és ez a három férfiú benne van: Noé, Dániel és Jób; ők igazságukkal megmentik életüket, mond az én uram, az Úr.
15 Ha gonosz vadállatokkal árasztom el az országot és néptelenné teszik azt; és olyan pusztasággá lesz, hogy nem lesz ki keresztülmenjen rajta a vadállatok miatt:
16 ez a három férfiú benne, élek én, mond az én uram, az Úr, se fiakat, se leányokat meg nem menthet; egyedül ők menekülnek meg, és az ország pusztasággá lesz.
17 Vagy ha kardot hozok arra az országra; és azt mondom: Kard, menj keresztül az országon!; és kiirtok belőle embert és barmot:
18 és ez a három férfiú benne van, élek én, mond az én uram, az Úr, nem menthetnek meg fiakat és leányokat; hanem ők maguk megmenekülnek.
19 Vagy dögvészt bocsátok arra az országra, és kiöntöm reá indulatomat vérben, kiirtván belőle embert és barmot:
20 és Noé, Dániel és Jób benne van, élek én, mond az én uram, az Úr, hogy sem fiat sem leányt meg nem menthetnek; ők megmentik életüket igazságuk által.
21 Mert így mondta az én uram, az Úr: Hát még ha az én négy veszedelmes ítéletemet, kardot és éhséget és fenevadat és dögvészt rábocsátom Jeruzsálemre, hogy kiirtsak belőle embert és barmot!
22 De íme maradnak belőle menekültek, akik kihozatnak, fiak és lányok, íme ők kijönnek hozzátok, és meglátjátok útjukat és cselekedeteiket; és megvigasztalódtok a veszedelmen, amit Jeruzsálemre hoztam, egyáltalán mindenen, amit reá hoztam.
23 Igen, megvigasztalnak titeket, mert meglátjátok útjukat és cselekedeteiket; és megtudjátok, hogy nem cselekedtem hiába semmit, amit cselekedtem vele, mond az én uram, az Úr.