Ezekiel 13
1 És lett hozzám az Úr szava, mondván:
2 Emberfia, prófétálj Izráel prófétái ellen, akik prófétálnak; és mondd azoknak, akik a maguk szívéből prófétálnak: Halljátok meg az Úr szavát!
3 Így mondta az én uram, az Úr: Jaj a bolond prófétáknak; kik saját szellemüket követik, és amit nem láttak!
4 Mint a rókák a romokban, olyanokká lettek prófétáid, ó Izráel!
5 Nem hágtatok a résekre, és nem húztatok falat Izráel háza körül, hogy megálljon a harcban az Úr napján.
6 Hiábavalóságot látnak és hazug jövendölést, mikor azt mondják: „Mond az Úr\, pedig az Úr nem küldte őket; és várják, hogy beteljesítse a szót.
7 Hát nem hiábavaló látást láttatok és hazug jövendölést mondtatok-e, mikor azt mondtátok: „Mond az Úr\, pedig én nem szóltam?
8 Ezért így mondta az én uram, az Úr: Mivelhogy hiábavalóságot szóltatok és hazugságot láttatok; ezért íme én ellenetek vagyok, mond az én uram, az Úr.
9 És kezem azok ellen a próféták ellen lesz, akik hiábavalóságot látnak, és akik hazugságot jövendölnek: népem gyülekezetében nem lesznek, és Izráel házának jegyzékébe be nem iratnak, és Izráel földjére be nem mennek; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
10 Mivelhogy félrevezették népemet, mondván: „Béke!\, holott nem volt béke; és ha az falat épített, ők mindjárt bevakolták azt ízetlenséggel:
11 mondd az ízetlenséggel vakolóknak, mely lehullik: eláradó eső lesz, és ti, jégeső kövei, hulljatok, és viharok szele, hasíts!
12 És íme, mikor a fal leomlik, nem mondják-e majd nektek: Hol van a vakolat, mellyel vakoltatok?
13 Ezért így mondta az én uram, az Úr: Hát hasítok viharok szelével indulatomban; és eláradó eső lesz haragomban, és jégeső kövei indulatomban megsemmisítésre.
14 És ledöntöm a falat, melyet bevakoltatok ízetlenséggel, és a földig rontom azt úgy, hogy csupasszá lesz fundamentoma; és leomlik és megsemmisültök benne, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
15 És elvégzem indulatomat a falon és azokon, akik bevakolták azt ízetlenséggel; és azt mondom nektek: Nincs a fal, és nincsenek, akik vakolták azt,
16 Izráel prófétái, akik Jeruzsálemnek prófétáltak és békelátomást láttak neki, mikor nem volt béke, mond az én uram, az Úr.
17 És te, emberfia, fordítsd arcodat néped lányaira, kik a saját szívükből prófétálnak; és prófétálj ellenük.
18 És mondd: Így mondta az én uram az Úr: Jaj azoknak, akik kötéseket varrnak össze minden kézcsuklóra, és készítik a takarókat mindenféle termetű fejére, lelkeket vadászván; a lelkeket népemtől vadásszátok el, és lelkeket magatoknak tartotok életben.
19 És megszentségtelenítettetek engem népem előtt néhány marok árpáért és falat kenyérért, megölvén lelkeket, kiknek nem kellene meghalni, és életben tartván lelkeket, kiknek nem kellene élni; azzal, hogy hazudtok népemnek, mely hallgat a hazugságra.
20 Ezért így mondta az én uram, az Úr: Íme én kötéseitek ellen vagyok, melyekkel ti ott a lelkeket vadásszátok madarak gyanánt, és letépem azokat karjaitokról; és elbocsátom a lelkeket, kiket ti megfogtatok, lelkeket madarak gyanánt.
21 És letépem takaróitokat és megszabadítom népemet kezetekből, és nem lesznek többé kezetekben vadászzsákmánnyá; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
22 Mivelhogy fájdalmat okoztatok hazugsággal az igaz ember lelkének, akinek én nem akartam fájdalmat okozni; és megerősítettétek a hitetlen kezét, hogy meg ne térjen gonosz útjáról, hogy életben tarthassam őt.
23 Ezért hiábavalóságot nem láttok és jövendőt nem jövendöltök többé; és kiszabadítom népemet kezetekből, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.