1És ezek azok a törvények, melyeket eléjük terjessz.
2Ha héber rabszolgát szerzel, hat évig szolgáljon; a hetedikben pedig menjen szabadon ingyen.
3Ha egymaga jön, egymaga menjen el; ha feleséges ember, menjen el vele a felesége is.
4Ha gazdája ad neki feleséget és az fiakat vagy leányokat szül neki: az asszony gyermekeivel legyen a gazdájáé, és ő egymaga menjen el.
5De ha azt mondja a szolga: Szeretem gazdámat, feleségemet és fiaimat; nem akarok szabadon menni:
6akkor állítsa őt gazdája az Isten elé, és állítsa őt az ajtóhoz vagy az ajtófélfához; és fúrja át gazdája a fülét az árral, és legyen neki szolgája örökre.
7De ha valaki leányát adja el rabnőnek: az nem bocsátható úgy el, mint ahogyan a rabszolgák elmennek.
8Ha csúnyának találja gazdája, aki magának szánta őt, hát váltassa meg; idegen népnek eladni nincs joga, mert kötelességszegést követett el ellene.
9Ha pedig a fiának adja őt; a lányok törvénye szerint járjon el vele.
10Ha másikat vesz magához; az ő húsételét, ruházatát és velehálását alább ne szállítsa.
11Ha pedig ezt a hármat nem akarja neki megtenni; akkor menjen szabadon ingyen, pénz nélkül. Nem pénzért.
12Aki úgy megver valakit, hogy belehal, halállal lakoljon.
13De amennyiben nem szándékosan tette, hanem az Isten engedte úgy kezének; hát rendelek neki helyet, ahova menekülhessen.
14Ha azonban valaki arra vetemedik felebarátja ellen, hogy szándékosan megölje; vidd el oltáromtól, hogy meghaljon.
15Aki atyját vagy anyját megüti, halállal lakoljon.
16És aki szidja atyját vagy anyját, halállal lakoljon.
17Aki embert lop, akár eladta azt, akár kezében kapják, halállal lakoljon.
18Ha férfiak összevesznek, és megüti egyik a másikat kővel vagy ököllel úgy, hogy nem hal meg, hanem ágynak esik:
19ha felkél és botján kijár, akkor az, aki őt megütötte, mentessék fel; csak mulasztását adja meg, gyógyíttatni pedig gyógyíttassa.
20Ha valaki úgy megüti rabszolgáját vagy rabnőjét bottal, hogy meghal a keze alatt: minden esetre meg kell torolni.
21Csak, ha egy vagy két nap életben marad; akkor ne toroltassék meg, mert pénzében van.
22Ha férfiak verekednek, és úgy meglöknek egy terhes asszonyt, hogy elmegy a magzat tőle, de baja nem lesz; bírsággal büntessék az illetőt aszerint, amennyit rátesz az asszony férje és bírák elé ad.
23De ha baja lesz: akkor adj életet életért.
24Szemet szemért, fogat fogért; kezet kézért, lábat lábért.
25Forradást forradásért, sebet sebért, kék foltot kék foltért.
26Ha valaki úgy megüti rabszolgájának szemét, hogy tönkreteszi; bocsássa őt szabadon a szeméért.
27És ha rabszolgájának fogát, vagy rabnőjének fogát üti ki; bocsássa őt szabadon a fogáért.
28Ha egy ökör úgy megöklel egy férfit vagy egy asszonyt, hogy meghal; megkövezvén megkövezzék az ökröt, és ne egyék meg a húsát, de az ökör gazdája ártatlan.
29Ha azonban régebben öklelős egy ökör, figyelmeztették is a gazdáját, és nem vigyáz rá, és megöl egy férfit vagy egy asszonyt: az ökröt kövezzék meg, de gazdája is halállal lakoljon.
30Ha vérbírságot vetnek rá, akkor adjon élete váltságába éppen annyit, amennyit rávetnek.
31Akár fiút öklel agyon, akár leányt öklel agyon; e szerint a törvény szerint kell eljárni vele.
32Ha rabszolgát öklel agyon az ökör, vagy rabnőt: harminc ezüstsiklust adjanak gazdájának, az ökröt pedig kövezzék meg.
33Ha valaki megnyit egy vermet, vagy valaki ás egy vermet és nem fedi be; ha beleesik abba egy ökör vagy egy szamár:
34a verem gazdája adjon kártérítést, pénzzel fizesse ki az állat gazdáját, az elhullott állat pedig legyen az övé.
35Ha valakinek az ökre megökleli felebarátjának ökrét úgy, hogy az belepusztul; adják el az eleven ökröt és osszák meg az árát, és az elhullottat is osszák el.
36Vagy ha ismeretes, hogy régebben öklelős egy ökör, és gazdája nem vigyáz rá; akkor kártérítésül adjon ökröt az ökör helyett, az elhullott pedig legyen az övé.