Exodus 20
1 És Isten mondta mindezeket az igéket, mondván:
2 Én vagyok az Úr, a te Istened; aki kihoztalak téged Egyiptom országából, a rabszolgaházból.
3 Ne legyen mellettem más istened.
4 Ne csinálj magadnak istenképet, se semmiféle alakot, ami fent az égben, vagy ami alant a földön; vagy ami a vízben a föld alatt van.
5 Ne borulj le előttük és ne imádd őket; mert én, az Úr, a te Istened féltékeny Isten vagyok, aki megkeresem az atyák bűnét a fiakban harmad- és negyedízig azoknál, akik engem gyűlölnek;
6 de kegyelmet gyakorolok ezerízig azoknál, akik engem szeretnek és megtartják parancsolataimat.
7 Az Úrnak, a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja az Úr büntetés nélkül, aki az ő nevét hiába felveszi.
8 Megemlékezzél a szombat napjáról, szentnek tartván azt.
9 Hat napon át munkálkodjál és végezd dolgodat;
10 de a hetedik nap szombat az Úrnak, a te Istenednek; ne végezz semmi dolgot se te, vagy fiad, vagy leányod, se szolgád vagy szolgálód, vagy barmod, se a hozzád tartozó jövevény, aki kapuidon belül van.
11 Mert hat nap alatt alkotta meg az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, ami bennük van, és a hetedik napon megnyugodott; ezért megáldotta az Úr a szombat napját és szentnek nyilvánította azt.
12 Tiszteld atyádat és anyádat; hogy hosszú legyen életed azon a földön, melyet az Úr, a te Istened ad neked.
13 Ne ölj.
14 Ne légy házasságtörő.
15 Ne lopj.
16 Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúságot.
17 Ne kívánd felebarátod házát; ne kívánd felebarátod feleségét, se szolgáját, se szolgálóját, se ökrét, se szamarát, se semmit, ami felebarátodé.
18 És az egész nép látta a mennydörgéseket, villámlásokat, a harsona hangját és a hegyet, amint füstölög; és mikor a nép látta, megreszkettek és távolabb álltak.
19 És azt mondták Mózesnek: Te beszélj velünk, hogy hallgathassuk; és ne Isten beszéljen velünk, hogy meg ne haljunk.
20 Mózes pedig azt mondta a népnek: Ne féljetek, mert csak azért jött az Isten, hogy titeket próbára tegyen; és azért, hogy az ő félelme előttetek legyen és ne vétkezzetek.
21 Így a nép megállt távolabb; Mózes pedig közel ment a homályhoz, melyben az Isten volt.
22 És azt mondta az Úr Mózesnek: Ezt mondd Izráel fiainak: Ti láttátok, hogy az égből beszéltem veletek.
23 Ne csináljatok énmellettem más isteneket; ezüst isteneket és arany isteneket ne csináljatok magatoknak.
24 Földből csinálj nekem oltárt, és azon áldozd égő áldozataidat és visszafizetési áldozataidat, juhodat és marhádat: minden helyen, ahol nevemet emlékezetben tartatom, elmegyek hozzád és megáldalak téged.
25 Ha pedig kőoltárt csinálsz nekem, ne építsd faragott kövekből; mert mihelyt felemelted rá vésődet, megfertőztetted.
26 Ne is lépcsőn menj fel az én oltáromra; hogy ki ne lássék rajta meztelenséged.