Exodus 19
1 A harmadik hónapban Izráel fiainak Egyiptom országából való kijövetele után: ugyanezen a napon érkeztek Szináj sivatagába.
2 Mikor ugyanis Refidimből tovább mentek, akkor érkeztek Szináj sivatagába; és tábort ütöttek a sivatagban. Ott táborozott tehát Izráel a heggyel átellenben;
3 és Mózes felment az Istenhez. Akkor szólította őt az Úr a hegyről, mondván: így szólj Jákób házának, és jelentsd ki Izráel fiainak:
4 Ti láttátok, amit Egyiptommal cselekedtem; hogy sasszárnyakra emeltelek titeket, úgy hoztalak el benneteket magamhoz.
5 Most tehát, ha hallgatván hallgattok szavamra és megtartjátok szövetségemet: saját tulajdonommá lesztek nekem minden népek közül. Mert enyém az egész föld;
6 de ti nekem papi királyságom és szent nemzetem lesztek. Ezek azok a beszédek, melyeket el kell beszélned Izráel fiainak.
7 Elment tehát Mózes és szólította a nép véneit; és eléjük tárta mindezeket a beszédeket, amelyeket parancsolt neki az Úr.
8 Mire az egész nép egyszerre felelt, és azt mondták: Mindent megcselekszünk, amit az Úr mondott! És megvitte Mózes a nép szavait az Úrhoz.
9 Akkor azt mondta az Úr Mózesnek: Most már én sűrű felhőben jövök hozzád azért, hogy a nép hallgathassa, mikor veled beszélek, és benned is higgyenek örökre; a nép szavait pedig Mózes jelentette az Úrnak.
10 És azt mondta az Úr Mózesnek: Eredj a néphez, és szenteld be őket ma és holnap; és mossák meg ruháikat.
11 És legyenek készen holnaputánra; mert holnapután leszáll az Úr az egész nép szemei előtt a Szináj hegyére.
12 Tehát vonj határt a népnek köröskörül, mondván: Őrizkedjetek a hegyre felmenni vagy a széléhez érni; mindenki halállal hal meg, aki a hegyhez hozzáér.
13 Ne nyúljon ahhoz kéz, hanem kővel köveztessék meg vagy nyíllal nyilaztassék le, ha barom, ha ember, ne maradjon életben; mikor megfújják a riadót, akkor mehetnek fel a hegyre.
14 Akkor lement Mózes a hegyről a néphez; és beszentelte a népet és megmosták ruháikat.
15 Aztán azt mondta a népnek: Legyetek készen holnaputánra; ne közelítsetek asszonyhoz.
16 És történt a harmadik napon, mikor eljött a reggel, hogy mennydörgések és villámlások lettek, és nehéz felhő a hegyen, és igen erős harsonaszó; úgyhogy megremegett az egész nép, mely a táborban volt.
17 Akkor kivitte Mózes a népet az Isten elé a táborból; és felállottak a hegy lábánál.
18 Szináj hegye pedig mindenestül füstölt, mivelhogy leszállt reá az Úr a tűzben; és felszállt a füstje, mint a kemence füstje, és megremegett az egész hegy nagyon.
19 És a harsona hangja egyre jobban erősödött; Mózes beszélt és az Isten felelt neki mennydörgésében.
20 És az Úr leszállt Szináj hegyére, a hegy tetejére; és felhívta az Úr Mózest a hegy tetejére, és Mózes felment.
21 És azt mondta az Úr Mózesnek: Eredj le, óvd a népet; nehogy áttörjön az Úrhoz, hogy lássa, és elhulljanak belőle sokan.
22 De a papok is, akik közel szoktak menni az Úrhoz, szenteljék be magukat; hogy rájuk ne rontson az Úr.
23 Mózes pedig azt mondta az Úrnak: Nem jöhet fel a nép Szináj hegyére; hiszen te óvtál bennünket, mondván: Határold el a hegyet és nyilvánítsd azt szentnek.
24 Erre azt mondta neki az Úr: Eredj menj le, aztán jöjj fel te és veled Áron; de a papok és a nép át ne törjenek, hogy feljöjjenek az Úrhoz, nehogy rájuk rontson.
25 Akkor lement Mózes a néphez; és azt mondta nekik: