1És azt mondta az Úr Mózesnek: Még egy csapást hozok Faraóra és Egyiptomra, azután el fog titeket bocsátani innen; mikor ő elbocsát, végleg kiűz titeket innen kergetve.
2Beszélj hát a nép hallatára, hogy kérjenek kölcsön, minden férfi a maga barátjától és minden asszony a maga barátnőjétől ezüstholmikat és aranyholmikat.
3Az Úr pedig kedvessé tette a népet Egyiptom szemeiben; az a férfiú is, Mózes, igen nagy volt Egyiptom országában Faraó szolgái előtt és a nép előtt.
4És azt mondta Mózes: így szól az Úr: Éjfélkor én kivonulok Egyiptomnak közepette.
5Akkor meghal minden elsőszülött Egyiptom országában, a Faraó elsőszülöttjétől kezdve, aki az ő királyi székén ül, a szolgáló elsőszülöttjéig, aki a kézimalom mögött van; a baromnak is minden első fajzása.
6Akkor olyan nagy kiáltás lesz Egyiptom egész országában; amelyhez hasonló nem volt, és amelyhez hasonló nem lesz többet.
7De Izráel fiai közül a kutya sem ölti ki a nyelvét senkire, embertől baromig; hogy megtudjátok, hogy különbséget tesz az Úr Egyiptom között és Izráel között.
8Akkor majd lejönnek ezek a te szolgáid hozzám mind, és leborulnak előttem mondván: Menj ki te és az egész nép, mely téged követ; akkor fogok aztán kimenni. Ezzel kiment Faraótól lángoló haraggal.
9Az Úr pedig azt mondta Mózesnek: Nem fog rátok hallgatni Faraó; hogy megsokasodjanak csodáim Egyiptom országában.
10így Mózes és Áron megcselekedték mindezeket a csodákat Faraó előtt; de az Úr szilárddá tette Faraó szívét, és nem bocsátotta el Izráel fiait országából.