1És azt mondta az Úr Mózesnek: Menj be Faraóhoz; mert én azért keményítettem meg az ő szívét és szolgáinak szívét, hogy felállítsam közöttük ezeket a jeleimet.
2Éspedig avégre, hogy elbeszéld fiadnak és fiad fiának hallatára, amint én Egyiptommal elbántam, és jeleimet, melyeket felállítottam köztük; hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
3És bement Mózes és Áron Faraóhoz és azt mondták neki: így szól az Úr, a héberek Istene: Meddig vonakodol magadat előttem megalázni? Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nekem.
4Mert ha te vonakodol elbocsátani népemet; akkor én holnap sáskát hozok határodra.
5És elborítja a föld színét úgy, hogy nem lehet majd a földet látni; és megemészti azt a megmentett maradványt, ami megmaradt nektek a jégeső után, és megemészti minden fátokat, mely a mezőn nő.
6És betöltik a te házaidat és minden szolgádnak házait és egész Egyiptom házait, amit nem láttak atyáid, sem atyáidnak atyái amióta a földön vannak a mai napig; ezzel megfordult és kiment Faraótól.
7Akkor Faraó szolgái azt mondták neki: Meddig legyen ez nekünk kelepce gyanánt? Bocsásd el ezeket az embereket, hogy szolgáljanak az Úrnak, az ő Istenüknek! Még most sem veszed észre, hogy el van veszve Egyiptom?
8Akkor visszavitték Mózest és Áront Faraóhoz, ki azt mondta nekik: Menjetek, szolgáljatok az Úrnak, a ti Isteneteknek; kik azok, akik elmennek?
9Mózes pedig mondta: Ifjastól és vénestől megyünk; fiastól és lányostól, juhostól és marhástól megyünk, mert jahveünnepünk van nekünk.
10Erre azt mondta nekik: Úgy legyen veletek Jahve, amint én elbocsátalak benneteket gyermekestül! Vigyázzatok, mert valami rosszra igyekeztek!
11Nem úgy: menjetek el ti, férfiak és szolgáljatok az Úrnak, mert ti ezt követeltétek; ezzel elűzték őket Faraó színe elől.
12És azt mondta az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet Egyiptom földjén a sáskára, hogy szálljon fel Egyiptom földjére; és eméssze meg a mező minden növényét, egyáltalán mindent, amit a jégeső meghagyott.
13És kinyújtotta Mózes a vesszejét Egyiptom földjére, az Úr pedig keleti szelet hajtott az országba azon az egész napon és egész éjszakán; a reggel eljött, és a keleti szél felemelte a sáskát.
14És felszállt a sáska Egyiptom egész földje fölött, és letelepedett Egyiptom egész határában; nagyon tömegesen, előtte nem volt olyan sáska, mint az, sem utána nem lesz olyan.
15És elborította az egész föld színét úgy, hogy nem látszott a föld, és megemésztette a földnek minden növényét és a fa minden gyümölcsét, amit a jégeső meghagyott; és nem maradt semmi zöld a fán, sem a mezei növényen Egyiptom egész országában.
16Akkor hamar hívatta Faraó Mózest és Áront; és azt mondta: Hibáztam az Úrral, a ti Istenetekkel és veletek szemben.
17És most, bocsásd meg, kérlek, hibámat csak ez egyszer, és imádkozzatok az Úrnak a ti Isteneteknek, hogy csak ezt a halált fordítsa el rólam.
18Mikor kiment Faraóhoz és imádkozott az Úrhoz:
19igen erős nyugati szelet fordított, és felemelte a sáskát és belevágta a Sástengerbe; egy sáska nem maradt Egyiptom egész határában.
20De szilárddá tette az Úr Faraó szívét; és nem bocsátotta el Izráel fiait.
21És azt mondta az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet az égre, hogy sötétség támadjon Egyiptom földjén úgy, hogy tapintsák a sötétséget.
22És kinyújtotta Mózes a kezét az égre; és sűrű sötétség támadt Egyiptom egész országában három napig.
23Nem látta egyik ember a másikat, és senki nem kelt fel helyéből három napig; de Izráel fiainak mindenütt világosság volt a lakhelyükön.
24Akkor hívatta Faraó Mózest és azt mondta: Menjetek, szolgáljatok az Úrnak, csak juhaitok és marháitok maradjanak; kicsinyeitek is veletek mehetnek.
25De Mózes azt mondta: Neked is kell vágóáldozatokat és égő áldozatokat kezünkbe adnod, hogy megkészítsük az Úrnak, a mi Istenünknek;
26és a mi jószágunknak is velünk kell jönnie, nem maradhat el egy körömnyi sem, mert kell belőle vennünk az Úrnak, a mi Istenünknek szolgálatára; mi ugyanis nem tudhatjuk, mivel kell szolgálnunk az Urat, míg oda nem érkezünk.
27És szilárddá tette az Úr Faraó szívét; és nem akarta őket elbocsátani.
28És azt mondta neki Faraó: Eredj előlem! Vigyázz magadra, többé színemet ne lásd, mert amely napon színemet meglátod, meghalsz.
29Mire Mózes azt mondta: így mondtad; többé már nem látom színedet.