Exodus 12— KIB

¹És azt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak Egyiptom országában, mondván:

²Ez a hónap a ti kezdő hónapotok; első nektek az év hónapjai között.

³Szóljatok Izráel egész közösségéhez, mondván: Ennek a hónapnak a tizedikén: akkor vegyen magának bárányt mindenitek nemzetségenként, egy bárányt egy családra.

⁴De ha kicsiny a család egy bárányra, akkor a házához legközelebbi szomszédjával együtt vegyen, a lelkek számításba vételével; kit-kit amennyit eszik, aszerint vegyetek számításba a bárányra.

⁵Bárányotok hibátlan, hím, egyéves legyen; a juhok vagy a kecskék közül vegyétek.

⁶És legyen nálatok őrizetben ennek a három hónapnak tizennegyedik napjáig; akkor vágjátok le azt, Izráel közönségének egész gyülekezete, napszálltakor.

⁷És vegyenek a vérből és tegyenek a két ajtófélfára és a szemöldökfára azokon a házakon, amelyekben azt megeszik.

⁸Aztán egyék meg a húst azon éjjel; tűzön sülve, kovásztalan kenyérrel, keserű füvekkel egyék meg azt.

⁹Ne egyetek belőle nyersen vagy főve, vízben megfőzve; hanem tűzön sülve, feje lábszáraival és belső részeivel együtt.

¹⁰És ne hagyjatok belőle reggelre; ami pedig megmarad belőle reggelre, tűzben égessétek el.

¹¹És így egyétek azt: derekaitok felövezve, saruitok lábaitokon, és pálcátok kezetekben; és kapkodó sietséggel egyétek azt, az Úr átvonulása az.

¹²Mert átvonulok Egyiptom földjén ezen az éjszakán, és megölök minden elsőszülöttet Egyiptom földjén embertől baromig; és Egyiptom minden Istene felett ítéletet tartok, én vagyok az Úr.

¹³Akkor a vér jelül lesz nektek azokon a házakon, melyekben lesztek, hogy ha látom a vért, elvonulok mellettetek; és nem lesz rajtatok csapás, mely elpusztítana, mikor én ölök Egyiptom földjén.

¹⁴És legyen ez a nap nálatok emlékezetben, és ünnepeljétek meg azt az Úr ünnepéül; nemzedékről nemzedékre örök törvényül ünnepeljétek meg azt.

¹⁵Hét napig kovásztalan kenyeret egyetek, legalább az első napon távolítsátok el a kovászt házaitokból; mert aki kovászost eszik az első naptól a hetedik napig, az olyan lélek mind irtassék ki Izráelből.

¹⁶Továbbá az első napon templomi gyülekezet, a hetedik napon is templomi gyülekezet legyen számotokra; semmi munkát ne végezzenek azokon, csak amit minden léleknek enni kell, csupán azt készítsék el nektek.

¹⁷Megtartsátok azért a kovásztalan kenyerek ünnepét, mert ugyanezen a napon hoztam ki seregeiteket Egyiptom országából; tartsátok meg tehát ezt a napot nemzedékről nemzedékre örök törvényül.

¹⁸Az első hónapban, a hónap tizennegyedik napján este egyetek kovásztalan kenyeret, a hónap huszonegyedik napjának estéjéig.

¹⁹Hét napig ne legyen kovász házaitokban; mert aki kovászosat eszik, az olyan lélek irtassék ki mind Izráel közönségéből, akár jövevény, akár az ország törzsökös polgára.

²⁰Semmi kovászosat ne egyetek; minden lakóhelyeteken kovásztalan kenyeret egyetek.

²¹Akkor szólította Mózes Izráel véneit mind, és azt mondta nekik: Szakítsatok ki és fogjatok egy juhot nemzetségenként, és vágjátok le a húsvéti bárányt.

²²Aztán vegyetek egy kötés izsópot, mártsátok a vérbe, mely a tálban van, és értessetek a szemöldökfához és a két ajtófélfához a vérből, mely a szilkében van; közületek pedig senki ki ne menjen házának ajtaján reggelig.

²³Mikor átvonul az Úr Egyiptomot megverni, és látja a vért a szemöldökfán és a két ajtófélfán; akkor átvonul az Úr az ajtó előtt, és nem engedi, hogy az öldöklő bemenjen házaitokba ölni.

²⁴És megtartsátok ezt a beszédet: örök törvényül magadnak és fiaidnak.

²⁵És mikor majd bemégy arra a földre, melyet nektek ad az Úr, amiképpen szólott: akkor is tartsátok meg ezt a szolgálatot.

²⁶És ha akkor azt mondják nektek fiaitok: Mi ez a szolgálat nektek?

²⁷Majd azt mondjátok: Pászkaáldozat ez az Úrnak, hogy átvonult Izráel fiainak házai előtt Egyiptomban, mikor megverte Egyiptomot, a mi házainkat pedig megmentette; erre meghajtotta magát a nép és leborult.

²⁸Mikor aztán elmentek, megcselekedték Izráel fiai; mint ahogyan parancsolta az Úr Mózesnek és Áronnak, úgy cselekedtek.

²⁹És történt éjfélkor, hogy az Úr megölt minden elsőszülöttet Egyiptom földjén Faraó elsőszülöttjétől fogva, aki az ő királyi székén ült, a fogoly elsőszülöttjéig, aki a börtönben volt; a baromnak is minden első fajzását.

³⁰És felkelt Faraó azon az éjszakán, ő és szolgái mind, és egész Egyiptom, és lett nagy kiáltás Egyiptomban; mert nem volt ház, ahol nem volt halott.

³¹És hívatta Mózest és Áront éjjel, és azt mondta: Keljetek fel, menjetek ki népem közül ti is, Izráel fiai is; és menjetek, szolgáljatok az Úrnak, mint ahogyan beszéltetek.

³²Juhaitokat is, marháitokat is vigyétek, mint ahogyan beszéltetek, és menjetek; és kérjetek áldást rám is.

³³Úgyhogy Egyiptom szorította a népet, hogy hamar kiküldje őket az országból; mert azt mondták: Mindnyájan meghalunk.

³⁴És felvette a nép a tésztáját, mielőtt megkelt volna; sütőteknőiket köpönyegeikbe kötve a vállukra.

³⁵Aztán úgy tettek Izráel fiai, mint Mózes mondta: az egyiptomiaktól ezüstholmikat és aranyholmikat kértek kölcsön, és ruhákat.

³⁶Az Úr pedig kedvessé tette a népet Egyiptom szemeiben, és kölcsönöztek nekik; és kifosztották Egyiptomot.

³⁷És elindultak Izráel fiai Ramszeszből Szukkótba; mintegy hatszázezer gyalogos, csak a férfiak, kicsinyeken kívül.

³⁸Sok elegy nép is ment fel velük; és juh és marha, igen tömeges jószág.

³⁹És a tésztából, melyet Egyiptomból kihoztak, kovásztalan lepényeket sütöttek, mert nem volt megkelve; mert úgy űzték ki őket Egyiptomból, hogy nem késlekedhettek, így útravalót sem készíthettek maguknak.

⁴⁰Izráel fiainak lakása pedig, ameddig Egyiptomban laktak: négyszázharminc esztendő volt.

⁴¹Mikor pedig a négyszázharminc esztendőnek vége volt: ugyanezen a napon vonultak ki az Úrnak minden seregei Egyiptom országából.

⁴²Vigyázás éjszakája volt az az Úrnak, hogy kihozza őket Egyiptom országából; az ez az éjszaka az Úrnak, vigyázás Izráelnek minden fiára nemzedékről nemzedékre.

⁴³És azt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak: Ez a húsvéti bárány törvénye: Senki idegen ne egyen belőle;

⁴⁴de mindenkinek minden pénzen vett szolgája ehetik belőle akkor, ha körülmetélted őt.

⁴⁵Zsellér és napszámos ne egyen belőle.

⁴⁶Egy házban egyék meg, ne vígy ki a húsból a házon kívülre; és csontot ne törjetek abban.

⁴⁷Izráel egész közönsége készítse el azt.

⁴⁸És ha jövevény tartózkodik nálad és húsvéti bárányt készít az Úrnak, metélkedjék körül minden férfia, és akkor közeledjen, hogy azt elkészítse, akkor olyan lesz, mint az ország törzsökös polgára; de senki körülmetéletlen ne egyen belőle.

⁴⁹Egy törvénye legyen a törzsökös polgárnak; és a jövevénynek, aki köztetek tartózkodik.

⁵⁰És megcselekedték Izráel fiai mindnyájan; amint parancsolta az Úr Mózesnek és Áronnak, úgy cselekedtek.

⁵¹És ugyanezen a napon történt: hogy kihozta az Úr Izráel fiait Egyiptom országából seregeik szerint.