Exodus 13
1 És beszélt az Úr Mózessel, mondván:
2 Szentelj nekem minden elsőszülöttet; minden méhmegnyitó Izráel fiai között, emberben és baromban: az enyém.
3 És azt mondta Mózes a népnek: Emlékezzetek meg erről a napról, melyen kijöttetek Egyiptomból, a rabszolgák házából, mert keze erejével hozott ki az Úr titeket innét; tehát nem szabad kovászost enni.
4 Ma vonultok ki; az Abíb hónapban.
5 És ha majd bevisz téged az Úr a kanaániak, hittiek, emoriak, hivviek és jebusziak földjére, melyre nézve megesküdött atyáidnak, hogy neked adja, egy tejjel és mézzel folyó földre: akkor ezt a szolgálatot ebben a hónapban végezd.
6 Hét nap egyél kovásztalan kenyeret; és a hetedik napon ünnep legyen az Úrnak.
7 Kovásztalan kenyeret kell enni ezen a hét napon; és színét se lásd kovászosnak, és színét se lásd kovásznak egész határodban.
8 És jelentsd ki fiadnak azon a napon, mondván: Ez azért van, amit az Úr cselekedett velem, mikor kijöttem Egyiptomból.
9 És legyen neked jelül a kezeden és emlékjelül a szemeid között, hogy így az Úr tanítása legyen a szádban; hogy erős kézzel hozott ki téged az Úr Egyiptomból.
10 Tartsd meg azért ezt a törvényt a maga kitűzött idejében évről évre.
11 És ha majd bevisz téged az Úr a kanaániak földjére, mint ahogy megesküdött neked és atyáidnak, és neked adja azt:
12 akkor szolgáltass át minden méhmegnyitót az Úrnak; és amit neked barmaid fajzanak, abból minden méhmegnyitó, a hím, az Úré legyen.
13 De minden szamár első fajzást válts meg báránnyal, és ha meg nem váltod, akkor szegd nyakát. Minden emberi elsőszülöttet is megválts fiaid között.
14 És ha majd jövőben a fiad megkérdezi tőled: Mi ez? Akkor azt mondd neki: Keze erejével hozott ki minket az Úr Egyiptomból, a rabszolgák házából.
15 És történt, hogy mivel Faraó nehezen bocsátott el minket, megölt az Úr minden elsőszülöttet Egyiptom földjén, ember elsőszülöttjétől barom első fajzásáig; ezért áldozok én az Úrnak minden méhmegnyitót, a hímeket, fiaim elsőszülöttjét pedig mind megváltom.
16 És legyen jelül a kezeden és emlékeztető jelül a szemeid között; mert keze erejével hozott ki minket az Úr Egyiptomból.
17 És történt, hogy mikor Faraó elbocsátotta a népet, nem vezette őket Isten a filiszteusok földje felé, mikor arra közel lett volna; mert azt gondolta Isten: Netalán megbánná a nép, ha harcot látna, és visszatérne Egyiptomba.
18 Tehát a sivatag felé fordította Isten a népet, a Sástengernek; és felfegyverkezve vonultak fel Izráel fiai Egyiptom országából.
19 És Mózes magával vitte József csontjait; mert ő erősen megeskette Izráel fiait, mondván: Bizonnyal meglátogat Isten titeket, és akkor vigyétek fel az én csontjaimat innét magatokkal.
20 És elindultak Szukkótból; és sátort ütöttek Etámban, a sivatag szélén.
21 Az Úr pedig előttük ment, nappal füstoszlopban, hogy vezesse őket az úton, éjjel pedig tűzoszlopban, hogy világítson nekik; hogy mehessenek nappal és éjjel.
22 El nem távozott a füstoszlop nappal és a tűzoszlop éjjel a nép elől.