1És beszélt az Úr Mózessel, mondván:
2Szentelj nekem minden elsőszülöttet; minden méhmegnyitó Izráel fiai között, emberben és baromban: az enyém.
3És azt mondta Mózes a népnek: Emlékezzetek meg erről a napról, melyen kijöttetek Egyiptomból, a rabszolgák házából, mert keze erejével hozott ki az Úr titeket innét; tehát nem szabad kovászost enni.
4Ma vonultok ki; az Abíb hónapban.
5És ha majd bevisz téged az Úr a kanaániak, hittiek, emoriak, hivviek és jebusziak földjére, melyre nézve megesküdött atyáidnak, hogy neked adja, egy tejjel és mézzel folyó földre: akkor ezt a szolgálatot ebben a hónapban végezd.
6Hét nap egyél kovásztalan kenyeret; és a hetedik napon ünnep legyen az Úrnak.
7Kovásztalan kenyeret kell enni ezen a hét napon; és színét se lásd kovászosnak, és színét se lásd kovásznak egész határodban.
8És jelentsd ki fiadnak azon a napon, mondván: Ez azért van, amit az Úr cselekedett velem, mikor kijöttem Egyiptomból.
9És legyen neked jelül a kezeden és emlékjelül a szemeid között, hogy így az Úr tanítása legyen a szádban; hogy erős kézzel hozott ki téged az Úr Egyiptomból.
10Tartsd meg azért ezt a törvényt a maga kitűzött idejében évről évre.
11És ha majd bevisz téged az Úr a kanaániak földjére, mint ahogy megesküdött neked és atyáidnak, és neked adja azt:
12akkor szolgáltass át minden méhmegnyitót az Úrnak; és amit neked barmaid fajzanak, abból minden méhmegnyitó, a hím, az Úré legyen.
13De minden szamár első fajzást válts meg báránnyal, és ha meg nem váltod, akkor szegd nyakát. Minden emberi elsőszülöttet is megválts fiaid között.
14És ha majd jövőben a fiad megkérdezi tőled: Mi ez? Akkor azt mondd neki: Keze erejével hozott ki minket az Úr Egyiptomból, a rabszolgák házából.
15És történt, hogy mivel Faraó nehezen bocsátott el minket, megölt az Úr minden elsőszülöttet Egyiptom földjén, ember elsőszülöttjétől barom első fajzásáig; ezért áldozok én az Úrnak minden méhmegnyitót, a hímeket, fiaim elsőszülöttjét pedig mind megváltom.
16És legyen jelül a kezeden és emlékeztető jelül a szemeid között; mert keze erejével hozott ki minket az Úr Egyiptomból.
17És történt, hogy mikor Faraó elbocsátotta a népet, nem vezette őket Isten a filiszteusok földje felé, mikor arra közel lett volna; mert azt gondolta Isten: Netalán megbánná a nép, ha harcot látna, és visszatérne Egyiptomba.
18Tehát a sivatag felé fordította Isten a népet, a Sástengernek; és felfegyverkezve vonultak fel Izráel fiai Egyiptom országából.
19És Mózes magával vitte József csontjait; mert ő erősen megeskette Izráel fiait, mondván: Bizonnyal meglátogat Isten titeket, és akkor vigyétek fel az én csontjaimat innét magatokkal.
20És elindultak Szukkótból; és sátort ütöttek Etámban, a sivatag szélén.
21Az Úr pedig előttük ment, nappal füstoszlopban, hogy vezesse őket az úton, éjjel pedig tűzoszlopban, hogy világítson nekik; hogy mehessenek nappal és éjjel.
22El nem távozott a füstoszlop nappal és a tűzoszlop éjjel a nép elől.