Exodus 14
1 És szólt az Úr Mózesnek, mondván:
2 Szólj Izráel fiainak, hogy térjenek vissza és Pi-Hahirót előtt üssenek tábort Migdol között és a tenger között; Baál Cefón előtt, vele átellenben üssetek tábort a tengernél.
3 Akkor azt mondja majd Faraó Izráel fiairól: Tévelyegnek azok az országban; körülzárta őket a sivatag.
4 Én pedig szilárddá teszem Faraó szívét és üldözőbe veszi őket, hogy megdicsőítsem magamat Faraón és egész seregén, és megtudják az egyiptomiak, hogy én vagyok az Úr. Úgy is tettek.
5 Mikor jelentették Egyiptom királyának, hogy elmenekült a nép: akkor megváltozott Faraónak és szolgáinak szíve a nép iránt és azt mondták: Mit cselekedtünk, hogy elbocsátottuk Izráelt szolgálatunkból!
6 És befogatott harci szekerébe; és maga mellé vette népét.
7 És vitt hatszáz válogatott harci szekeret és Egyiptomnak minden harci szekerét; és törzstiszteket mindeniken.
8 így tette szilárddá az Úr Faraónak, Egyiptom királyának szívét, hogy üldözőbe vegye Izráel fiait. Izráel fiai tehát kivonultak felemelt kézzel.
9 És amint az egyiptomiak üldözőbe vették őket, akkor érték utol őket, mikor a tengernél éppen tábort ütöttek, Faraó minden lova, szekere és lovasai, és serege; Pi-Hahirótnál, Baál Cefón előtt.
10 Mikor Faraó közel volt, Izráel fiai felemelték szemeiket: hát íme Egyiptom vonul utánuk! Akkor megijedtek nagyon, és kiáltottak Izráel fiai az Úrhoz.
11 Mózesnek pedig azt mondták: Vajon mivel Egyiptomban nincsenek sírok, azért hoztál minket a sivatagba meghalni? Mit cselekedtél velünk, hogy kihoztál bennünket Egyiptomból?
12 Nem ezzel a szóval szóltunk-e neked Egyiptomban, mondván: Hagyj nekünk békét, hadd szolgáljuk Egyiptomot; mert jobb volna nekünk Egyiptomot szolgálnunk, mint meghalnunk a sivatagban.
13 És azt mondta Mózes a népnek: Ne féljetek, álljatok meg, és nézzétek az Úr szabadítását, melyet cselekszik veletek ma; mert ha ma láttok egyiptomiakat, soha többé nem látjátok őket.
14 Az Úr hadakozik értetek; ti pedig hallgassatok.
15 És azt mondta az Úr Mózesnek: Mit kiáltasz hozzám? Beszélj Izráel fiaival, hogy induljanak.
16 Te pedig emeld fel vessződet, és nyújtsd ki kezedet a tengerre és hasítsd szét azt; és menjenek be Izráel fiai a tenger közepébe a szárazföldön.
17 Én pedig ezennel szilárddá teszem az egyiptomiak szívét, úgyhogy bemennek utánuk; és megdicsőítem magamat Faraó és egész seregén, szekerein és lovasain.
18 És megtudják az egyiptomiak, hogy én vagyok az Úr; ha megdicsőítem magamat Faraón, szekerein és lovasain.
19 Akkor elmozdult az Isten angyala, aki Izráel tábora előtt szokott járni, és elment mögéjük; elmozdult az előttük lévő felhőoszlop is, és mögéjük állt,
20 úgy, hogy bement Egyiptom tábora közé és Izráel tábora közé, és ő lett a felhő és a sötétség, és ő világította meg az éjszakát; és így nem közelítettek egymáshoz egész éjjel.
21 Mózes pedig kinyújtotta kezét a tengerre, és az Úr egész éjjel hajtotta a tengert egy erős keleti széllel; úgyhogy szárazzá tette a tengert. Mikor megnyílt a víz,
22 bementek Izráel fiai a tenger közepébe a száraz földön; úgy, hogy a víz kőfal gyanánt volt nekik jobbról és balról.
23 Az egyiptomiak pedig követték őket és bement utánuk Faraó minden lova, szekere és lovasa a tenger közepébe.
24 És történt a reggeli őrség alatt, hogy az Úr rátekintett Egyiptom táborára egy felhő és tűzoszlopban; és összezavarta Egyiptom táborát.
25 Eltávolította szekereiknek kerekét, és nehézségbe hajtotta őket; úgyhogy azt mondták az egyiptomiak: Meneküljünk Izráel elől, mert az Úr hadakozik értük Egyiptom ellen!
26 Az Úr pedig azt mondta Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet a tengerre; hogy visszatérjen a víz Egyiptomra, szekerére és lovasaira.
27 És Mózes kinyújtotta kezét a tengerre, és a tenger reggelre kelve visszatért folytonosságába, az egyiptomiak pedig szembe menekültek vele; úgyhogy az Úr az egyiptomiakat a tenger közepébe rázta.
28 Mikor ugyanis a víz visszatért, elborította a szekereket és a lovasokat, egyáltalán Faraó egész seregét, mely bement utánuk a tengerbe; nem maradt meg belőlük egy sem.
29 Izráel fiai pedig a szárazföldön jártak a tenger közepén úgy, hogy a víz kőfal gyanánt volt nekik jobbról és balról.
30 Így szabadította meg az Úr azon a napon Izráelt Egyiptom kezéből; és látta Izráel Egyiptomot a tenger partján holtan.
31 Mikor így látta Izráel azt a nagy segítséget, melyet az Úr Egyiptomban nyújtott, félte a nép az Urat; és hitt az Úrban és szolgájában, Mózesben.