Ecclesiastes 9
1 Mert mindezt szívemre vettem, megvizsgálva mindezt; hogy az igazak és a bölcsek és tetteik az Isten kezében vannak, szeretet is, gyűlölet is.
2 Nem tudja ezt az ember egyiket sem, előtte van mindenik; mint ahogyan mindenkinek egy sorsa van: az igaznak és a hitetlennek, a jónak és tisztának, a tisztátalannak és annak, aki áldoz, mint annak, aki nem áldoz; akár jó, akár bűnös, aki esküszik, vagy aki fél az eskütől.
3 Ez a rossz mindenben, ami történik a nap alatt, hogy egy sorsa van mindennek: és hogy az emberfiak szíve is tele van gonosszal, és esztelenség van szívükben, életükben; azután pedig a halottakhoz!
4 Mert ki az, akit ki kellene választani? Mindenkihez van reménység, aki él! Mert jobb egy eleven eb a holt oroszlánnál:
5 Mert az élők tudják, hogy meghalnak; de a halottak nem tudnak semmit. Nincs is már nekik bérük, mert elveszett emlékük:
6 szeretetük is, gyűlöletük is, féltékenységük is régen elveszett: és részük nem lesz nekik többé soha semmiben, ami a nap alatt történik.
7 Eredj, edd örvendezve kenyeredet, és idd vidám szívvel borodat; mert az Isten már helyben hagyta tetteidet:
8 minden időben legyenek a ruháid fehérek; és kenet a fejedről ne hiányozzék.
9 Láss életet az asszonnyal, akit szeretsz, hiábavaló életed minden napján, melyet ad neked az ég alatt (hiábavalóságod minden napján): mert ez a részed az életből és fáradságodból, amellyel te fáradozol a nap alatt.
10 Mindent, amit hatalmadban van erőddel megtenni, tégy meg; mert nincs cselekvés és megoldás, és tudomány és bölcsesség az alvilágban, ahova te menendő vagy.
11 Ismét láttam a nap alatt, hogy nem a gyorsaké a futás, és nem a hősöké a háború, és nem is a bölcseké a kenyér, nem is az értelmeseké a gazdagság, nem is az okosaké a kegy: hanem idő és eset éri mindnyájukat;
12 mert az ember nem is tudja a maga idejét. Mint a halnak, melyek megfogatnak a veszedelmes hálóban, és mint a hurokban megfogott madarak; mint ezek, úgy fogatnak meg az emberfiak a veszedelem idején, mikor rájuk esik hirtelen.
13 Ilyen bölcsességet is láttam a nap alatt; és nagy volt az előttem.
14 Volt egy kis város és kevés ember benne; és jött ellene egy nagy király és körülvette azt, és épített ellene nagy ostromműveket.
15 De talált abban egy szegény embert, aki bölcs volt, és az megmentette a várost bölcsességével; és senki meg nem emlékezett arról a szegény emberről.
16 Erre én azt mondtam: Jobb a bölcsesség az erőnél; de a szegény ember bölcsessége megvetett, és szavaira nem hallgatnak.
17 A bölcsek nyugodt szavai jobban hallatszanak, mint az uralkodó kiáltása a dőrék közt.
18 Jobb a bölcsesség a hadi szerszámoknál; egy hibázó pedig sok jót meghiúsít.