Ecclesiastes 8
1 Ki olyan, mint a bölcs, és ki tud szót megfejteni? Az emberi bölcsességnek világít az arca; a keménység arca pedig elváltozik.
2 Szerintem a király parancsát megtartsd, éspedig az isteni eskü módjára.
3 Ne ijedj meg orcájától, ha odamégy, ne akadj fenn egy rossz szón: mert mindent megtehet, amit akar;
4 mivel a király szava hatalom, és ki mondhatja neki: Mit csinálsz?
5 Aki a parancsot megtartja, nem tapasztal rossz dolgot; hanem időt és ítéletet tapasztal a bölcs szíve.
6 Mert minden dolognak megvan ideje és ítélete: mert az ember nyomorúsága nagy őrajta.
7 Mert nem ismeri, ami történni fog; mert ki mondhatja meg neki, hogyan történik?
8 Embernek nincs hatalma a szélen, hogy elzárja a szelet; és nincs hatalom a halál napján: és nincs elbocsátás a háborúban; és nem menti meg a hitetlenség az ő urait.
9 Mindezt láttam, éspedig szívemet rá téve minden cselekedetre, amely történik a nap alatt; oly időben, mikor az ember uralkodik az emberen annak veszedelmére.
10 És ekképpen láttam hitetleneket eltemetve, akik úgy jöttek be; a szent helyről pedig el kellett menniük, és a városban elfeledtetniük, akik helyesen cselekedtek; ez is hiábavalóság!
11 Mert nem történik a rossz tett ítélete hamar, (ezért van tele az emberfiaknak szíve őbennük rossz cselekedettel);
12 mert a bűnös rosszat tesz százszor és sokáig él: azért mégis tudom én, hogy jó dolguk lesz az istenfélőknek, akik félnek az ő színe előtt;
13 de nem lesz jó dolga a hitetlennek és nem lesznek hosszúk napjai; olyan mint az árnyék, aki nem fél az Isten színe előtt.
14 Van egy hiábavalóság, ami történik a földön; hogy vannak igazak, akiket az ér, ami a hitetlenek cselekedetét: és vannak hitetlenek, akiket az ér, ami az igazak cselekedetét.
15 Azt mondom, hogy ez is hiábavalóság, és dicsérem én az örömet; mert nincs jobb az embernek a nap alatt, minthogy egyék és igyék és örvendezzen: és ez kísérje őt munkájában élete napjaiban, melyeket ad neki az Isten a nap alatt.
16 Mikor szívemet arra adtam, hogy megismerjem a bölcsességet, és lássam a dolgot, mely a földön történik; [mert sem nappal, sem éjjel álmot nem lát szemeivel!]
17 hát láttam az Istennek egész munkáját, hogy nem tudja az ember felérni azt a munkát, ami a nap alatt történik. Bármely fáradsággal kutassa az ember, nem találja; és ha azt mondja is a bölcs, hogy tudja, nem érheti fel.