1Jobb a név a jó kenetnél; és a halál napja a születés napjánál.
2Jobb gyászoló házba menni, mint lakomázó házba menni; mert az a vége minden embernek, és az élő vegye szívére.
3Jobb a bosszúság a kacagásnál; mert ha szomorú az arc, jó a szívnek.
4Bölcsek szíve gyászoló házba; dőrék szíve pedig lakomázó házba.
5Jobb egy bölcsnek dorgálását hallgatni; mint mikor valaki dőrék dalát hallgatja.
6Mert mint a tövis hangja a fazék alatt, olyan a dőre kacagása; ez is hiábavalóság.
7Mert a jogtalan nyereség megbolondítja a bölcset; és elveszti a szívet az ajándék.
8Jobb a dolog vége a kezdeténél; jobb a hosszútűrés a fennhéjázásnál.
9Ne siess lelkedben bosszankodni; mert a bosszúság a dőrék keblében pihen.
10Ne mondd: Hogyan van az, hogy a régi idők jobbak voltak a maiaknál?;
11mert nem kérdezheted ezt bölcsességből.A bölcsesség olyan jó, mint az örökség, és olyan előny azoknak, kik a napot látják;
12mert a bölcsesség árnyékában s a pénz árnyékában [lenni ugyanaz] de a tudás fölénye: a bölcsesség életet ad urainak.
13Lásd az Isten munkáját: mert ki tudja egyenessé tenni, amit görbévé tett?
14Jó napon légy jókedvű, rossz napon lásd be: ezt is éppen úgy, mint azt, az Isten csinálta, hogy ki ne találjon az ember jövőjéből semmit.
15Mindent láttam hiábavalóságom napjaiban: van igaz ember, aki elvész igazsága által, és van hitetlen, aki hosszú ideig él gonoszsága által.
16Ne légy nagyon igaz és ne légy felette bölcs; miért pusztítanád el magadat?
17Ne légy nagyon hitetlen és ne légy bolond; miért halnál meg időd előtt?
18Jó, hogy ehhez ragaszkodjál, de arról se tedd le kezedet; mert az istenfélő mindegyiket kikerüli.
19A bölcsesség nagyobb ereje a bölcsnek; mint tíz hatalmas, aki a városban van.
20Mivel ember nincs igaz a földön, aki jót cselekszik és nem vétkezik:
21mindenféle beszédre, amit beszélnek, ne is add a szíved; hogy meg ne halld, amint szolgád átkoz téged.
22Mert több ízben is tudja a szíved; hogy te is átkoztál másokat.
23Ezt mondd: Megpróbáltam bölcsességgel; azt gondoltam, bölcs leszek, pedig az távol volt tőlem.
24Távol van az, ami van; és mélyen, mélyen, ki érhetné azt fel?
25Fordultam én és szívem azon volt, hogy megismerje és kutassa és keresse a bölcsességet és megoldást: és megtudja, hogy a hitetlenség dőreség és a bolondság esztelenség;
26és megtaláltam én, ami keserűbb a halálnál. Az asszony, aki maga tőr, és háló a szíve, bilincsek a kezei. Aki kedves az Isten előtt, megmenekül tőle; a kivetős pedig megfogatik általa.
27Íme, ezt találtam, azt mondja a Prédikátor; egyre-másra megoldást találván,
28amit még keresett a lelkem, hát nem találtam. Embert egyet ezerből találtam; de asszonyt mindezek között nem találtam.
29Hanem íme ezt találtam, hogy az Isten az embert egyenesnek alkotta; ők pedig sok fortélyra igyekeznek.