1Van egy baj, melyet láttam a nap alatt; és nagy az az emberen:
2Ha van, akinek ad az Isten gazdagságot, kincseket és tisztességet, úgy, hogy nincs híjával semminek, amit magának kívánhat: nem teszi neki lehetővé az Isten, hogy egyék belőle, hanem idegen ember eszi meg azt. Ez hiábavalóság és gonosz szenvedés.
3Ha valakinek száz gyermeke születik, és számos esztendőkig él, úgyhogy sok napja lesz esztendeinek: de lelke nem elégedhetik meg a jóval, sőt temetése sem volt neki; azt mondom, jobb nála az idétlennek.
4Mert hiábavalóságban jön és sötétségben megy; és sötétség borítja a nevét;
5napot sem látott és nem eszmélt; nyugalma van neki ama felett.
6És ha kétezer évet élt is, de jót nem látott: nemde egy helyre megy minden?
7Az ember minden munkája szájának van; és az étvágy mégsem elégíthető ki:
8mert mi fölénye van a bölcsnek a dőre felett; mi a szegénynek, aki az élők előtt járni tud?
9Jobb a szemek látása a vágy csapongásánál; ez is hiábavalóság és szélkapkodás.
10Hogy mi lett, régen nevén van nevezve, és ismeretes, hogy ő ember; tehát nem perelhet azzal, aki nála erősebb.
11Hiszen szó van sok, hiábavalóságot szaporítani mi haszna az embernek?
12Mert ki tudja, mi jó az embernek az életben hiábavaló élete napjainak száma szerint, melyeket mint egy árnyékot tölt el; mivel ki mondhatja meg az embernek, mi történik a jövőben a nap alatt?