Ecclesiastes 11
1 Küldd kenyeredet a vizek színére; hogy sok idő múlva megtalálhasd azt.
2 Tedd hét vagy nyolc részbe; mert nem tudod, mi veszedelem jön az országra.
3 Ha tele lesznek a felhők, esőt öntenek a földre; és ha ledől egy fa délre, vagy ha északra, amely helyre dől az a fa, ott marad:
4 aki a szelet vigyázza, nem vet; és aki a felhőkbe néz, nem arat.
5 Mint nem tudod, mi a szél útja, mint vannak csontok a terhes nő méhében; éppen úgy nem ismered az Isten munkáját, aki mindent cselekszik:
6 reggel vesd el magodat és este ne tedd le kezedet; mert nem tudod melyik sikerül, ez-e vagy az; vagy mind a kettő egyformán jó lesz?
7 És édes a világosság, és jó a szemeknek a napot látni:
8 hogy ha számos esztendőt él az ember, valamennyiben örvendezzen; és jusson eszébe, hogy a sötétség napja sok lesz, minden, ami jön, hiábavalóság.
9 Örvendezz, ifjú, fiatalságodban, és légy víg szívű ifjúságod napjaiban,
10 és járj szíved útjaiban és szemeid látásaiban; de tudd meg, hogy mindezekért az Isten ítélet elé fog vinni téged.Tehát távolítsd el a bosszúságot szívedből, és hárítsd el a veszedelmet testedtől; mert a fiatalság és a hajnal egy lehelet: