1Halld Izráel, te átmégy ma a Jordánon, hogy bemenj nálad nagyobb és erősebb nemzeteket birtokba venni;
2nagy és az égig megerősített városokat, egy nagy és szálas népet, az anákok fiait; akiket te ismersz, és te hallottad: Ki állhat meg Anák fiai előtt?
3Tudd meg tehát ma, hogy az Úr, a te Istened az, aki átmegy előtted megemésztő tűz gyanánt, ő pusztítja ki őket és ő alázza meg őket előtted; úgyhogy hamar kiszorítod őket birtokukból és elveszíted őket, amiképpen szólt neked az Úr.
4Mikor kiűzi őket az Úr, a te Istened előled, ne mondd a szívedben, mondván: Az én igazságomért hozott be engem az Úr ezt az országot birtokba venni; holott ezeknek a nemzeteknek az istentelensége miatt űzi ki őket az Úr teelőled.
5Nem a te igazságodért és szíved egyenességéért mégy be az ő országukat birtokba venni; hanem ezeknek a nemzeteknek istentelensége miatt űzi ki őket az Úr, a te Istened teelőled, és azért, hogy fenntartsa azt a szót, amire megesküdött az Úr atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak.
6Tudd meg tehát, hogy nem igazságodért adja neked az Úr, a te Istened ezt a szép országot birtokodba; mert kemény nyakú nép vagy te.
7Emlékezzél, el ne felejtsd, hogy megharagítottad az Urat, a te Istenedet a sivatagban. Attól a naptól fogva, mikor kijöttél Egyiptom országából addig, amíg erre a helyre jutottatok, ellenszegülők voltatok az Úrral szemben;
8és kivált a Hóreben úgy megharagítottátok az Urat; és úgy felindult rátok az Úr, hogy ki akart irtani benneteket.
9Mikor felmentem a hegyre a kőtáblákat átvenni, annak a szövetségnek a tábláit, melyet az Úr veletek kötött; a hegyen maradtam negyven nap és negyven éjjel, kenyeret nem ettem és vizet nem ittam.
10Akkor átadta az Úr nekem a két kőtáblát, melyek Isten ujjával voltak írva; és rajtuk ugyanazok a szavak voltak, melyeket az Úr szólt hozzátok a hegyen a tűz közepéből a gyülekezet napján.
11Mikor így negyven nap és negyven éjszaka elmúltával átadta az Úr nekem a két kőtáblát, a szövetség tábláit,
12azt mondta az Úr nekem: Kelj fel, menj le hamar innét; mert rosszat tett a te néped, melyet kihoztál Egyiptomból. Hamar letértek az útról, melyet parancsoltam nekik; öntött képet csináltak maguknak.
13Aztán azt mondta az Úr nekem, mondván: Láttam ezt a népet, és íme kemény nyakú nép ez:
14hagyd, hogy elpusztítsam őket és eltöröljem nevüket az ég alól; aztán téged teszlek oly nemzetté, mely erősebb és számosabb lesz nála.
15Erre fordultam és lementem a hegyről, és a hegy tűzben égett; és a szövetség két táblája a két kezemben volt.
16És amint megláttam, hogy valóban vétkeztetek az Úr ellen, a ti Istenetek ellen, csináltatok magatoknak öntött borjút; hamar letértetek az útról, melyet az Úr parancsolt nektek;
17akkor megragadtam a két táblát és ledobtam két kezemből; és összetörtem őket szemeitek előtt.
18És leestem az Úr elé, mint először, negyven nap és negyven éjjel kenyeret nem ettem és vizet nem ittam; minden bűnötökért, amit elkövettetek, mikor azt cselekedtétek, ami rossz az Úr szemeiben, bosszantván őt. [9]
19Mert féltem a haragtól és a hévtől, mellyel haragudott az Úr rátok úgy, hogy el akart pusztítani benneteket; és hallgatott rám az Úr akkor is.
20Áronra is igen megharagudott az Úr, úgy, hogy el akarta őt pusztítani; és imádkoztam Áronért is abban az időben.
21Bűnötöket pedig, melyet készítettetek, a borjút, fogtam és megégettem a tűzben, és összetörtem azt, jól megőrölvén, míg finom porrá lett; és beledobtam a porát a patakba, mely a hegyről jött alá.
22Tabérában is, Masszában is, Kibrót Ha-Taavában is megharagítottátok az Urat.
23És mikor Kádes Barneából küldött benneteket az Úr, mondán: Menjetek fel és vegyétek birtokba azt az országot, melyet nektek adtam; akkor is ellene szegültetek az Úrnak, a ti Istenetek parancsainak, és nem hittetek neki, és nem hallgattatok szavára.
24Ellenszegülők voltatok az Úr iránt; mióta ismerlek benneteket.
25Leestem tehát az Úr előtt azon a negyven napon és azon a negyven éjszakán, amelyen leestem, mert azt mondta az Úr, hogy elpusztít benneteket;
26és imádkoztam az Úrhoz, és ezt mondtam: Uram, Jahve, ne pusztítsd el népedet és örökségedet, melyet megváltottál nagyságoddal; melyet kihoztál Egyiptomból erős kézzel.
27Emlékezzél a te szolgáidra, Ábrahámra, Izsákra és Jákóbra; ne tekints e nép keménységére, istentelenségére és bűnére.
28Hogy azt ne mondja az az ország, ahonnét kihoztál bennünket: Mivel nem bírta őket az Úr bevinni abba az országba, melyet ígért nekik; és mivel gyűlöli őket, azért hozta ki őket, hogy megölje őket a sivatagban.
29Pedig ők a te néped és örökséged, kiket nagy erőddel és kinyújtott karoddal hoztál ki.