1Mindazt a parancsolatot, melyet én parancsolok neked ma, megtartsátok, megcselekedvén avégre, hogy éljetek, sokasodjatok, és bemenjetek és birtokba vegyétek azt az országot, melyről megesküdött az Úr atyáitoknak.
2És jusson eszedbe az az egész út, amelyen vezet téged az Úr, a te Istened, már negyven éve a sivatagban; hogy megalázzon téged azért, hogy próbára tegyen téged, hogy megtudja, mi van a szívedben, meg fogod-e tartani parancsolatait vagy nem.
3Tehát megalázott téged és éheztetett téged, aztán enned adta a mannát, amit te nem ismertél, sem atyáid nem ismertek; hogy tudomásodra hozza, hogy nem csak kenyérrel él az ember, hanem mindazzal, ami az Úr száján kijön, élni kell az embernek.
4Ruhád nem kopott le rólad, és lábad nem dagadt meg; immár negyven esztendeje.
5Ismerd el tehát szívedben; hogy mint férfi neveli fiát, úgy nevel téged az Úr, a te Istened;
6és tartsd meg az Úrnak, a te Istenednek parancsolatát; járván az ő útain és félvén őt.
7Mert az Úr, a te Istened, szép országba visz be téged; hegyen-völgyön felfakadó vízpatakok, források és mélységek országába.
8Búza, árpa, szőlő, füge és gránátalma országába; olajfa és méz országába.
9Oly országba, ahol nem szegénységben eszel kenyeret, ahol nem szűkölködsz semmiben; oly országban, melynek köve vas, és hegyeiből rezet vágsz.
10És ha eszel és megelégszel; akkor áldjad az Urat, a te Istenedet azért a szép országért, melyet neked adott.
11Vigyázz magadra, el ne felejtkezzél az Úrról, a te Istenedről; meg nem tartván parancsolatait, ítéleteit és törvényeit, melyeket én parancsolok néked ma.
12Hogy mikor eszel és megelégszel; jó házakat építesz és laksz;
13marhád és juhod megsokasodik, ezüst és arany sok lesz nálad; és minden vagyonod sok lesz:
14akkor fel ne fuvalkodjék szíved; és el ne felejtkezzél az Úrról, a te Istenedről, aki kihozott téged Egyiptom országából, a rabszolgaházból.
15Aki vezetett téged a nagy és félelmetes sivatagban tüzes kígyók és skorpiók közt, és víztelen szomjú földön; aki vizet fakasztott neked a kovakő sziklából.
16Aki mannát adott enned a sivatagban, amit nem ismertek atyáid; hogy megalázzon téged azért, hogy próbára tegyen téged, hogy jól tegyen veled azután.
17És azt ne mondd szívedben: Az én erőm és kezem hatalma cselekedte nekem ezt a hatalmas dolgot.
18Hanem emlékezzél meg az Úrról, a te Istenedről, hogy ő az, aki neked erőt adott hatalmas dolgot cselekedni azért, hogy fenntartsa szövetségét, melyre megesküdött atyáidnak, mint a mai nap van.
19Ha pedig elfelejtkezvén elfelejtkezel az Úrról, a te Istenedről, és más istenek után jársz, és azoknak szolgálsz és leborulsz előttök; bizonyságot teszek ellenetek ma, hogy elveszvén elvesztek.
20Mint azok a nemzetek, amelyeket az Úr elveszít előletek, úgy vesztek el annak következtében, hogy nem hallgattok az Úrnak, a ti Isteneteknek szavára.