1Ha bevisz téged az Úr, a te Istened abba az országba, amelybe bemenendő vagy, hogy birtokodba vedd azt; és elűz sok népet előled, a hittit, a girgásit, az emorit, a kanaánit, a perizzit, a hivvit és a jebuszit, hét nemzetet, nálad nagyobbakat és erősebbeket;
2és elődbe adja őket az Úr, a te Istened, és megvered őket: vesd őket örök szentség alá tényleg, ne köss velük megegyezést és ne kegyelmezz nekik.
3Ne köss velük sógorságot: lányodat ne add az ő fiának, és az ő lányát ne vedd a te fiadnak.
4Mert elfordítja fiadat tőlem, hogy más isteneknek szolgáljanak; és fellobban az Úr haragja rátok, és kipusztít téged hamar.
5Hanem így cselekedjetek velük: oltáraikat rontsátok le, szent köveiket törjétek össze, szent fáikat vágjátok ki; és istenképeiket égessétek meg tűzben.
6Mert szent nép vagy te az Úrnak, a te Istenednek; téged választott az Úr, a te Istened, hogy légy neki tulajdon népe mindazok közül a népek közül, melyek a föld színén vannak.
7Nem azért vonzódott hozzátok és választott ki benneteket az Úr, mintha valamennyi nép közt ti lettetek volna legtöbben; hiszen valamennyi nép közt ti vagytok a legkevesebben.
8Hanem mivel szeretett titeket az Úr, és mivel meg akarta tartani azt az esküt, melyet atyáitoknak tett, azért hozott ki az Úr titeket erős kézzel; és váltott meg téged a rabszolgaházból, Faraónak, Egyiptom királyának kezéből.
9Tudd meg tehát, hogy az Úr, a te Istened, ő az Isten, a hűséges Isten, aki megtartja a szövetséget és a kegyelmet azok iránt, akik őt szeretik és akik megtartják parancsolatait, ezerízig;
10de gyűlölőinek megfizet személy szerint, elveszítvén őt; aki őt gyűlöli, annak nem halogatja, személy szerint megfizet neki.
11Tartsd meg tehát a parancsolatot, a törvényeket és az ítéleteket, melyeket én azért parancsolok neked ma, hogy megcselekedd őket.
12És lesz annak fejében, hogy hallgattok ezekre az ítéletekre, és megtartjátok és megcselekszitek azokat; megtartja az Úr is, a te Istened veled szemben azt a szövetséget és kegyelmet, melyet atyáidnak esküdött.
13És szeretni fog téged, megáld és megsokasít; és megáldja méhed gyümölcsét és földed gyümölcsét, gabonádat, mustodat és olajodat, teheneid ellését és juhaid fajzását azon a földön, melyről megesküdött atyáidnak, hogy neked adja azt.
14Áldottabb leszel minden népnél; nem lesz közted magtalan és meddő, sem barmaid között.
15És eltávolít az Úr tőled minden betegséget; és Egyiptomnak semmi gonosz betegségét, melyeket ismersz, nem teszi rád, hanem mind azokra adja őket, akik téged gyűlölnek.
16És eméssz el minden népet, melyet az Úr, a te Istened most átad néked; ne szánja meg őket a szemed, és ne szolgálj isteneiknek; mert tőr lenne az neked.
17Ha azt mondod magadban: Nagyobbak ezek a népek énnálam; hogyan tudnám őket kiűzni?
18Ne félj tőlük! Jusson eszedbe, mit tett az Úr, a te Istened Faraóval és egész Egyiptommal.
19A nagy kísértések, melyeket láttak szemeid, a jelek, a csodák, az erős kéz és a kinyújtott kar, mellyel hozott téged az Úr, a te Istened: így tesz az Úr, a te Istened mindazokkal a népekkel, amelyektől te félsz.
20És a darazsat is rájuk küldi az Úr, a te Istened; míg ki nem vesznek a többiek, akik előled elrejtőztek.
21Meg ne ijedj tőlük; mert az Úr, a te Istened közted van, nagy és félelmetes Isten.
22És az Úr, a te Istened lassan-lassan kihajtja ezeket a nemzeteket előled; nem lehet őket hamarosan megsemmisítened, hogy el ne szaporodjék rajtad a mező vadja.
23De elődbe adja őket az Úr, a te Istened; és zaklatja őket nagy zaklatással, míg ki nem pusztulnak.
24És kezedbe adja királyaikat és kiveszted nevüket az ég alól; nem áll meg előtted senki, míg ki nem pusztítod őket.
25Isteneik istenképeit égessétek meg tűzben; meg ne kívánd a rajtuk levő ezüstöt és aranyat, és magadnak ne vedd, hogy szerencsétlenségbe ne essél általa, mert utálat az az Úrnak, a te Istenednek.
26Utálatosságot pedig ne vígy be házadba, hogy örök szentségbe ne essél, mint az; iszonyatos iszonyúságnak és utálatos utálatnak tartsd, mert örök szentség az.