Deuteronomy 10
1 Abban az időben azt mondta az Úr nekem: Faragj magadnak két olyan kőtáblát, mint az elsők voltak, és jöjj fel hozzám a hegyre; csinálj magadnak egy faládát is.
2 Majd felírom a táblákra azokat a szavakat, amelyek az első táblákon voltak, melyeket összetörtél; és helyezd azokat a ládába.
3 És csináltam egy ládát akácfából, és faragtam két olyan kőtáblát, mint az elsők voltak; és felmentem a hegyre, és a két tábla a kezemben volt.
4 És ráírta a táblákra olyan írással, mint az első volt, azt a tíz igét, melyet a hegyen szólt hozzátok az Úr a tűz közepéből a gyülekezet napján; és átadta őket nekem.
5 Azzal fordultam, lementem a hegyről, és elhelyeztem a táblákat a ládában, melyet készítettem; és ott maradtak, mint ahogyan parancsolta nekem az Úr.
6 És Izráel fiai elindultak Beérót Bné-Jaakánból Moszérába; ott halt meg Áron, ott is temették el, és a fia, Eleázár lett helyette a pap.
7 Onnét elindultak Gudgódba; és Gudgódból Jotbatába, vízpatakok országába.
8 Abban az időben választotta ki az Úr Lévi törzsét az Úr frigyládáját hordozni; az Úr előtt állani az ő szolgálatára, és az ő nevében áldani mind a mai napig.
9 Ezért nem lett Lévinek osztályrésze és öröksége testvéreivel; az Úr az ő öröksége, mint ahogyan szólt neki az Úr, a te Istened.
10 Én tehát kitartottam a hegyen, mint az első időben, negyven nap és negyven éjjel; és az Úr hallgatott rám akkor is, nem akart az Úr elpusztítani téged.
11 És azt mondta az Úr nekem: Kelj fel, menj, indulj a nép előtt; hogy menjenek be és vegyék birtokba azt az országot, melyről megesküdtem atyáiknak, hogy nekik adom.
12 És most, Izráel, mit kíván az Úr, a te Istened tőled; ha nem azt, hogy féljed az Urat, a te Istenedet, teljesen az ő útjain járj, és szeresd őt, és szolgálj az Úrnak, a te Istenednek teljes szívedből és teljes lelkedből;
13 megtartván az Úr parancsolatait és törvényeit, melyeket én parancsolok neked ma; a te javadra.
14 Íme az Úré, a te Istenedé az ég és az egeknek ege; a föld, és minden, ami rajta van:
15 az Úr csak a ti atyáitokhoz vonzódott, őket szeretvén; őutánuk pedig az ő magvukat választotta ki, titeket, minden népek közül, mint ma.
16 Metéljétek tehát körül szívetek előbőrét; és ne legyetek többé kemény nyakúak.
17 Mert az Úr, a ti Istenetek, az Isteneknek Istene és az Uraknak Ura; a nagy, a hős és a félelmetes Isten, aki személyt nem válogat, és akit nem lehet megvesztegetni.
18 Aki igazságot szolgáltat árvának és özvegynek; és szereti a jövevényt, adván neki kenyeret és ruhát.
19 Szeressétek tehát a jövevényt; mert jövevények voltatok Egyiptom országában.
20 Az Urat, a te Istenedet féljed, neki szolgálj, és őhozzá ragaszkodjál, és az ő nevére esküdjél.
21 Ő a te dicséreted és ő a te Istened; aki ezeket a nagy és félelmetes dolgokat cselekedte veled, melyeket szemeiddel láttál.
22 Hetven lélekkel mentek alá atyáid Egyiptomba; és most oly sokká tett téged az Úr, a te Istened, mint az ég csillagait.