1És előszólította Mózes egész Izráelt, és azt mondta nekik: Hallgasd meg, Izráel, azokat a törvényeket és azokat az ítéleteket, amelyeket én füleitekbe beszélek ma; és tanuljátok meg azokat, és tartsátok meg, beteljesítvén őket.
2Az Úr, a mi Istenünk szövetséget kötött velünk Hóreben.
3Nem atyáinkkal kötötte az Úr ezt a szövetséget; hanem velünk, ezekkel, kik itt vagyunk ma, mindnyájan élők.
4Színről-színre beszélt az Úr veletek a hegyen a tűz közepéből.
5Én álltam az Úr között és tiközöttetek abban az időben, hogy megjelentsem nektek az Úr beszédét; mert féltetek a tűztől és nem mentetek fel a hegyre. Mondván:
6Én vagyok az Úr, a te Istened; aki kihoztalak téged Egyiptom országából, a rabszolgaházból.
7Ne legyen mellettem más istened.
8Ne csinálj magadnak istenképet semmiféle alakra, ami fent az égben, vagy ami alant a földön; vagy ami a vízben a föld alatt van.
9Ne borulj le előttük és ne imádd őket; mert én, az Úr, a te Istened féltékeny Isten vagyok, aki megkeresem az atyák bűnét a fiakon, harmad- és negyedízig is azoknál, akik engem gyűlölnek;
10de kegyelmet gyakorlok ezerízig azoknál, akik engem szeretnek és megtartják parancsolataimat.
11Az Úrnak, a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja az Úr büntetés nélkül, aki az ő nevét hiába felveszi.
12Megőrizd a szombatnak napját, szentnek tartván azt; amiképpen parancsolta neked az Úr, a te Istened.
13Hat napon át munkálkodjál és végezd minden dolgodat;
14de a hetedik nap szombat az Úrnak, a te Istenednek; ne végezz semmi dolgot se te, vagy fiad, vagy leányod, se szolgád vagy szolgálód, se ökröd, se szamarad, se semmi barmod, se az a jövevény, aki kapuidon belül veled van, hogy megnyugodjék szolgád és szolgálód, mint te.
15És emlékezzél rá, hogy szolga voltál Egyiptom országában, és kihozott téged az Úr, a te Istened onnét erős kézzel és kinyújtott karral; azért parancsolta az Úr, a te Istened, hogy megtartsd a szombat napját.
16Tiszteld atyádat és anyádat, amiképpen parancsolta neked az Úr, a te Istened; hogy hosszú legyen életed és jól legyen dolgod azon a földön, melyet az Úr, a te Istened ad neked.
17Ne ölj.
18És ne légy házasságtörő.
19És ne lopj.
20És ne tégy felebarátod ellen hamis tanúságot.
21És ne kívánd felebarátod feleségét; és ne vágyakozzál felebarátod házára, földjére, szolgájára; se szolgálójára, ökrére és szamarára, se semmire, ami felebarátodé.
22Ezeket az igéket szólta az Úr egész gyülekezetekhez a hegyen a tűz, felhő és sötétség közepéből nagy hangon, és nem többet; és felírta őket két kőtáblára és nekem adta őket.
23Történt pedig, hogy amint hallottátok a hangot a sötétségből, a hegy meg tűzben égett; hozzám járultatok mind, törzseitek fejei és véneitek.
24És azt mondtátok: Íme megmutatta nekünk az Úr, a mi Istenünk az ő dicsőségét és nagyságát, és hangját hallottuk a tűz közepéből; ma láttuk, hogy beszélhet Isten az emberrel úgy, hogy az életben marad.
25Most tehát miért haljunk meg? Hiszen megemészt bennünket ez a nagy tűz: ha még tovább hallgatjuk az Úrnak, a mi Istenünknek szavát, akkor meghalunk.
26Mert ki az minden test között, aki élő Isten hangját hallotta beszélni a tűz közepéből, mint mi és életben maradt?
27Menj közel te, és hallgass meg mindent, amit mond az Úr, a mi Istenünk; és te beszélj el nekünk mindent, amit szól az Úr, a mi Istenünk neked, és mi meghallgatjuk és megcselekesszük.
28Mikor az Úr meghallotta beszédeitek hangját, mikor hozzám szóltatok; azt mondta az Úr nekem: Hallottam e nép beszédeinek hangját, amiket szóltak hozzád, helyes volt minden, amit szóltak.
29Vajha ez lenne nekik a szívük, hogy féljenek engem és tartsák meg minden parancsolatomat minden időben; hogy jól legyen dolguk nekik és fiaiknak örökké.
30Eredj, mondd nekik: Térjetek vissza sátoraitokba.
31Te pedig állj itt velem, hogy elbeszéljem neked mindazt a parancsolatot, törvényt és ítéletet, amit meg kell nekik tanítanod; hogy aszerint cselekedjenek abban az országban, melyet én most adok nekik, hogy birtokukba vegyék azt.
32Vigyázzatok tehát, hogy úgy cselekedjetek, amint parancsolta az Úr, a ti Istenetek nektek; el ne térjetek se jobbra, se balra.
33Egészen azon az úton menjetek, amelyet az Úr, a ti Istenetek parancsolt nektek; hogy éljetek és jól legyen dolgotok, és hosszú ideig legyetek az országban, melyet birtokotokba fogtok venni.